Lassan azért elérkezik annak az ideje, hogy számot vessünk, s megtudjuk, kiknek is köszönhető a rendszerváltás. Az a bizonyos békés, vértelen rendszerváltás. Amelynek során aztán Európa legvidámabb barakkjából a legszomorúbb nyilvánosházzá lettünk.

Lassan azért most már föloszlik a köd.

Egyre több hiteles adat utal arra, miszerint a szocialista diktatúrát halálmegvető bátorsággal maguk a szocialista diktátorok számolták fel.

Vagyis a világtörténelemben egyedülálló módon önmagukat döntötték meg.

Nem tudom, ki meri vitatni például, hogy annak idején a magyar-osztrák határt maga Horn Gyula nyitotta meg, ami miatt azóta is hálás neki az egész művelt Nyugat. Mindenféle kitüntetéseket, elismeréseket kapott emiatt.

Az a Horn Gyula ő, aki 1956-ban még pufajkásként szolgálta a munkáshatalmat, és üldözte a dolgozó nép árulóit.

És ki kiáltotta ki a Parlament erkélyéről a köztársaságot? Ahonnan de iure a jogállamiságunk számítódik? Nem, nem, rosszul tetszenek emlékezni, nem Horváth Balázs (az egy másik erkélyjelenet volt, amit ő bemutatott) hanem Szűrös Mátyás!

Ő sem volt ám akármilyen fazon. Moszkvai nagykövet, majd kb titkárként politikai bizottsági tag, amelyik mint tudjuk a szocialista diktatúra csúcshatalmi szerve volt.

Most meg azt olvasom a legutóbbi ÉS-ben egy terjedelmes interjúban, hogy Harangozó Szilveszter állambiztonsági főnök-helyettes utasítására dr. Pajcsics ügyvéd úr – aki akkoriban még állambiztonsági főtiszt elvtársként szolgálta a szocialista hazát -   volt az aki 1989-ben rettenthetetlen bátorsággal kinyomozta, hová temették el Nagy Imrét és társait.

Az interjúban elmondta, darázsfészekbe nyúlt ezzel a ténykedésével. A szó szoros értelmében. Hiszen a BM pókhálós páncéltermében, egy szigorúan titkos „Darázsfészek” fedőnevű dossziéban bukkant rá a sírok helyét illető legfontosabb információkra.

Ezzel kapcsolatban dicsérendő szerénységgel csupán annyit jegyzett meg, hogy „úgy érzem, a magam módján hozzájárulhattam a békés átmenet lefolyásához.”

Annak az állambiztonsági szolgálatnak a főtisztje nyilatkozta ezt, amelyik szervezet még akkor is folyamatosan megfigyelte – besúgókkal vette körbe, lehallgatta - az úgynevezett ellenzékieket, amikor már a – Pozsgay Imre vezette -   kommunista hatalom részvételével a nemzeti kerek asztal tárgyalások folytak az  országunk jövőjéről..

Most pedig a legújabb meglepő hír, hogy közel kétszáz állambiztonsági ügynökről (spicli, besúgó, szt. tiszt, stb.) derítette ki az 1956-os Intézet, hogy a diktatúra titkosszolgálata akciója keretében működtek közre abban, hogy Nagy Imre és társai 1989-es újratemetése megőrizze méltóságát, és békés jellegét, ne változzék valamiféle irányíthatatlan rendszerellenes tüntetéssé.

Na most ezeknek a mindeddig fedőnevükön szereplő ügynököknek egy részéről az intézet honlapjáról megtudhattuk azt is, hogy kik is ők valójában. Köztük nem egy ismert ma is élő, és ténykedő közéleti szereplő is található.

Meglepő módon viszont ezek az emberek mind tagadják, hogy közük lett volna az állambiztonsági szervekhez és annak ilyetén akciójához.

Rosszul teszik, hogy tagadják.

Hiszen, látva a legújabb tendenciákat, tuti, hogy a történelemkönyvekbe majd ők is úgy fognak Horn Gyula, Szűrös Mátyás, Pozsgay Imre mellé bekerülni, mint a gonosz diktatúra bátor, békés megdöntői, partizánjai.