Budaházy letartóztatása kapcsán elfogott egy retroérzés, nosztalgia. Úristen de régen is volt már, amikor ez a rettenthetetlen hős a társaival együtt ott állt a hídon farkasszemet nézett Gyurcsány rendőreivel.

Aztán micsoda nagyszerű esemény volt, amikor ezek a hazafiak jóízű zsidózás közepette elfoglalták előbb a rendőrség vízágyúját, majd egy huszáros rohammal a Magyar Televízió büféjét! Akkoriban még volt valami igazi fílingje az Árpád-sávnak, amikor még csak a magunkfajták köszöntek úgy, hogy Szebb jövőt!, s nem nyúlta le a jelszavaikat a Fidesz. Amikor még csak a magunkfajták beszéltek cigánybűnözésről, meg a kuruc.info, nem pedig a magukfajta komcsi rendőrkapitányok, ombudsmanok és sztárügyvédek is.

De hol vannak már ezek a szép idők!

Budaházy, Toroczkai, Tomcat és hasonló társai helyett megjelentek a simabeszédű, némileg szalonképesebb, jólfésült Morvai Krisztinák, Vona Gáborok, Balczók. Ők nem zsidóznak, ők kifinomultabb módon „csak” palesztináznak. Ők nem bántják a cigányokat sem, csak kijelentik, hogy Magyarország a magyaroké.

De persze már a hatalom sem az igazi mostanában.

Gyurcsány után új, másfajta vezetőink vannak. Bajnai Gordon, Molnár Csaba, Oszkó Péter, Mesterházy Attila, stb.

Jólfésültek, pókerarcúak. Ők már a rézkilincses, vörös szőnyeges, plüssborításos bankokban szocializálódtak. Ők már igazi profi brókerpolitikusok. Ők nem beszélnek okkal, ok nélkül, össze-vissza, ezért nehéz is beléjük kötni. Még csak nem is nagyképűsködnek, nyíltan nem rázzák a rongyot.

Néznek szelíden vigyorogva a képedbe, s nem perdülnek táncra az interneten, egy kevésbé szimpatikus riportert meglátva pedig nem viselkednek úgy, mint egy dúvad, s nem öklelik fel a kamerával együtt.

És nem írnak a blogjaikon sem mindenféle marhaságokat.

Ezeket a skatulyából kihúzott alakokat még úgy rendesen, jóízűen le sem lehet hazaárulózni.  

Ha meg netán a főnöküket azzal próbáljuk kigúnyolni, hogy libás Bajnai, akkor sem förmed ránk, hogy „mi az, hogy, nagyon is!”, hanem csak néz azzal a két szomorú szemével és bólogat. Igen, ő sajnálja legjobban azokat a szerencsétleneket. Széttárja a kezét és könnycseppet morzsol el a szemében. Igen, sajnos nem értettünk hozzá.

Ha pedig az offshore cégekre terelik a szót, akkor meg megint csak együtt érzően pislogni kezd, s aztán persze ő lesz a leghangosabb az ilyen cégek felszámolásának követelésében.

Gyurcsánynak, Szilvásynak, Veresnek legalább az arcára volt írva az őszinte, leplezetlen sunyiság. Őket lehetett támadni. Ráadásul Gyurcsányra lehetett jó szóvicceket is gyártani. Kurcsány, ElQuró. S lehetett idézni az elszólásait. Kurva ország. Nem bontottuk ki az igazság minden szeletét. Böszmeség. Öregecskedő feleség.

Ezeknek a megjegyzéseknek azért legalább volt íze, zamata.

Ám eme nagyszerű államférfinak mégis mennie kellett, mint ahogy Budaházynak is.

A lényeg azonban nem ez, hanem inkább az, hogy Budaházyt most csukták le, Gyurcsányt pedig jövőre fogják.