A kormány egymilliárd forintos kormányzati krízisalapot hozott létre a szegény emberek megsegítésére.

Akadt olyan bankár, aki azonban máris tiltakozott. Például Felcsuti Péter, a Magyar Bankszövetség elnöke megjegyezte, hogy ez az alap szép példája a populizmusnak.

Ám az ötletgazdák ilyen kritikáktól nem zavartatták magukat és közzétették a győzelmi jelentésüket, miszerint az összegyűjtött összeg máris meghaladja a négymilliárdot.

A kormány által a legrászorultabbak megsegítésére létrehozott alap kasszáját  az növelte, hogy idekerül az áramszolgáltatók extraprofitjából 2-2,5 milliárd, valamint a PSZÁF banki bírsági bevételeiből származó mintegy 800 millió-egymilliárd forint.

A hírek szerint az alaphoz utaltatja fizetését Bajnai Gordon kormányfő is, a miniszterek közül pedig Kiss Péter és Oszkó Péter ajánlott fel hozzájárulást; Kiss egyhavi fizetését teszi hozzá a segélyezésre fordított összeghez.

Érdekes, nem? Az átlag-munkavállalókkal nem sokat szaroznak, tőlük a válságra hivatkozva rendeletileg elveszik a különféle utazási és egyéb kedvezményeiket, megnyirbálják az adómentes juttatásaikat, családi pótlékot, gyest, gyedet, tizenharmadik havi bért, nyugdíjat, ilyesmit.

Nem arról van szó, hogy udvariasan megkérik őket, ugyan mondanának már le a pénzük egy részéről a nemzeti krízisalap javára. Nem bizony. Szigorú jogszabályokat hoznak, kötelező erejű előírásokat

Bezzeg a gazdagok esetében más a módi. Ott nem törvények vannak, hanem önkéntes szamaritánusi jótékonykodás. A milliárdos Bajnai például nagyvonalúan lemond a havi béréről. Ami ráadásul havi egy egész forint.

Csak azt nem értem, miért nem fordítva történik mindez? Miért nem a gazdagoktól veszik el kötelező rendelkezésekkel az extraprofitjuk egy részét, míg a kisemberek esetében pedig miért nem a belátásukra bízzák, hogy lemondanak- e az őket eddig megillető szerény juttatások egy részéről?

Egyébként elég abszurd az is, hogy csak az áfaemelésekkel a sokszorosát veszik ki az emberek zsebéből annak, amit aztán így összekalapoznak nekik, hogy ne haljanak éhen.

Ezt a kormányzati krízisalapot ezért nevezzük inkább nevén, legyen az, ami. Vagyis az így összegyűlt pénzekről ismerjük el, hogy azok arra szolgálnak, hogy a legszegényebb szavazópolgárokat némi kis osztogatással az MSZP számára megpróbálják visszaszerezni. Pár konzerv, vagy pár kiló liszt árával, mint korábban.

Nem tudom most is sikerül-e?