A sorozatgyilkosságokhoz kapcsolódó hír, hogy elhagyhatták a börtönt azok a fiatalok, akiket több emberen elkövetett emberölés kísérletével gyanúsítottak. Kiderült, azon bűncselekményt, amelynek végrehajtásával őket gyanúsították, azt is a most elfogott debreceni banda tagjai követték el.

A romatelepek sorozatgyilkosságainak ügyében már közel egy éve ült letartóztatásban három tarnabodi cigány, akiket azzal gyanúsítottak, hogy tavaly szeptember 29-ről 30-ra virradó éjjel a falu legszélső utcájának végében több házra rálőttek, illetőleg oda Molotov-koktélokat dobáltak be. Az egyik lakás kigyulladt, a szoba teljesen kiégett. Egy kíváncsiskodóra rá is lőttek, a puskagolyó szerencséjére a mellette lévő vasoszlopot lukasztotta ki.

Az ügy kivizsgálását rövid időn belül a hevesi szervektől átvette a Nemzeti Nyomozó Iroda, összefüggést látva a többi cigánytelepi támadások elleni üggyel.  S ha már úgyis ültek hárman, ráadásul cigányok is voltak az illetők, hát a nyomozói logika számára szinte evidenciaként nyerte el a prioritást az a verzió, miszerint naná, hogy a többi helyszínen is ezek a személyek, vagy hozzátartozóik lövöldözhettek. Trükkös módon megkísérelték rájuk bizonyítani előbb a nagycsécsi kettős gyilkosságot, majd a piricsei esetet is.

Ám ezek a hírek valahogy senkit sem érdekeltek. Pedig a tarnabodi fiatalokkal szemben elkövetett rendőriségi bénázások kapcsán ismét bebizonyosodott, a hazai igazság-szolgáltatás nagyon komoly működési zavarokkal küzd. A rendszer fő hibája, hogy az ügyészséget és a bíróságot a rendőrség irányítja – és mondhatni gyakran megvezeti - , nem pedig fordítva, ahogy kéne. Miként Lomniczi volt főbíró fogalmazta meg örökbecsűen e jelenség lényegét a Kaiser üggyel összefüggésben: a bíróság hozott anyagból dolgozik.

A tarnabodi ügyben (is) eljáró rendőröknek sikerült egy olyan szakértői véleményt összegründolni, amely szerint a gyanúsítottak kezein, illetőleg ruházatán – nem lőpor, mint ahogy a rendőrség állította, hanem: lőporhoz hasonló összetételű elemi anyagmaradványok találhatók. Összetákoltak ellenük egy olyan hazugságvizsgálatot is, amelyik, ha nem is volt teljesen terhelő, de mindenképpen arra utalt, hogy bizonyos kérdésekben hazudnak.

Akadt egy – védett - tanú is, rokon és haragos egyben, aki később visszavont vallomásában arról számolt be, hallotta, amint a fiatalok arról beszélgetnek, ma este még embert ölnek.

Bizony, a Pusoma ügy tanulságait senki sem vonta le az illetékes hatóságoknál, az ott elkövetet hibák újra és úja megismétlődnek.