A Borsod- Abaúj- Zemplén Megyei Bíróságnak az olaszliszkai ügyben hozott 150 oldalas elsőfokú ítélete nem vitásan maximálisan megfelelt a mérvadó közvélemény elvárásainak.

A minap kezembe került az ítélet teljes szövege, s módomban állt annak terjedelmes indokolását is elolvasni.

Mint az már köztudott, a brutális gyilkosság miatt egy vádlottat életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtott a bíróság, a többiekre pedig a magyar jogszabályok szerint a maximálisan kiszabható határozott tartamú büntetéseket rótta ki.

A szélsőjobb persze most is hőzöngött a rettenetesen enyhe elmarasztalások miatt, alighanem ők azzal lettek volna csupán elégedettek, ha az elkövetőket valamennyi olaszliszkai cigánnyal együtt nyílt színen megkövezik, majd felakasztják és felnégyelik.

A köztudottan, s nem is titkoltan sokféleképpen gondolkodó – nem megosztott, hanem sokszínű! – szocialista párt hívei is – tán még a rasszisták is - bizonyára meg lehettek ezzel a döntéssel elégedve. Bár az MSZP-n belül eddig olyanról, hogy Rasszista tagozat, még nem tudtunk, hogy hivatalosan is megalakult volna, de köszönhetően Teleki László alapos felmérésének, most már az ő létezésükről is értesülhettünk. Akiknek a szavazatait, mint tudjuk, nem lenne szabad elveszíteni ebben az ínséges világban.)

De visszatérve a miskolci bíróság 2009. május 29-én kihirdetett olaszliszkai ítéletére, abból egy kisebb részt idéznék.

A bíróság bizonyos a vádlottakat menteni igyekvő tanúk vallomásai értékelésénél arra hívakózott, miszerint „a tárgyaláson tanúsított viselkedésük – feszengtek, bizonytalanok voltak – is amellett szólt, hogy nyomozati vallomásaik az irányadóak.”

Vagyis aki egy ilyen kirívó ügyben a tárgyaláson feszeng és bizonytalan, az nyilvánvalóan hazudik is.

Az ítéletben még több, hasonló érdekes okfejtés található.

Most ebből még egyet emelnék ki, a vádlottként szereplő H. házaspár kislánya vallomásának bizonyítékként történő felhasználásának módját.

Az ítélet szerint: „Sajátos módon gyermekkorú H. Kitti tanú… kihallgatásának anyaga – mint azt jól érzékelhetően utóbb édesanyja meghatalmazott védője is felismerte – szándéka ellenére terhelő adatotokkal szolgált id. H. Dezsőné V.r. vádlottat illetően… Nem véletlen, hogy előbb… gyámja, majd id. H. Dezsőné V.r. vádlott meghatalmazott védője jelentette be, miszerint -. betöltvén 14. életévét - a tárgyaláson immáron szeretne mentességi jogával élni. Ezzel kapcsolatban a megyei bíróság e helyütt tartja indokoltnak kifejteni a következőket: A kiküldött bíróként történő meghallgatás – amelyről kizárólag az ügyész és gyermekkorú H. Kitti eseti gondnoka kapott előzetes értesítést – a Be 304. § (5) bekezdése II. fordulata értelmében teljes mértékben törvényes volt. Amikor pedig a tárgyaláson felmerült édesanyja meghatalmazott védője részéről az újbóli kihallgatás ténye, az eljáró tanács elnökének ennek okát firtató kérdésére mindössze annyi válasz hangzott el, hogy élni kíván mentességi jogával. Tehát nem valamely körülmény tisztázását szolgálta volna az eljárási cselekmény, hanem a mentességi jog visszaélésszerű gyakorlása alapját volt hívatott megteremteni. Ez pedig teljesen ellentétes a tanúk jogait és kötelességeit taglaló eljárásjogi rendelkezések szellemével. Így a megyei bíróság nem is dönthetett másként, mint hogy végzéssel elutasította ezen indítványt.”

Magyarán, az a tény, hogy az édesanyjára még gyermekkorúként mások rábeszélésére terhelő vallomást tévő H. Kitti a 14. életévét betöltve immáron az ő önálló, saját akaratából élni kívánt azzal a jogával, hogy a legközelebbi hozzátartozóira – szüleire, testvéreire - nem köteles terhelő vallomást tenni, sőt az ügyben egyáltalán nem köteles semmit sem nyilatkozni, a bíróság szerint a joggal való visszaélésnek volt minősíthető.