Ma reggel ismételten bebizonyosodott a mondás igazsága: polak- weger dwa bratanki. Magyar-lengyel két jó barát.

A tv2-ben bizonyos dr. Magyar György nyilatkozott megint a tőle megszokott bölcs mértéktartással, ezúttal Lengyel Zoltán független országgyűlési képviselő ügyvédjeként. A téma a meglehetősen hányatott életű politikus-védenc állítólagos öngyilkossági kísérlete volt.

Magyar doktor némi finom távolságtartással ugyan, de védelmébe vette Lengyel urat. Persze – vethetnénk ellen némi malíciával – ez nem jelenti azt, hogy ez a Magyar föltétlenül szereti is azt a Lengyelt, s a barátja is neki. Hiszen azt sem tudjuk, vajh csak szívességből, puszta filantrópiából vállalta-e Lengyel védelmét, vagy esetleg borsos munkadíj ellenében.

Lengyel úr gyógyszer-túladagolási ügyében az adásban megszólalt egyébként egy doktornő is, aki patetikusan visszakérdezett a mokka műsorvezetőjétől, Kárász Róberttől, nincsenek-e ennél kitárgyalásra méltóbb, drámaibb esetek, s azoknak miért nincs hírértékük.

Tetszik, nem tetszik, igaza van a doktornőnek. Hiszen sajnos, mint tudjuk, a hír soha nem az, ha egy kutya megharapja a postást, hanem ha ez fordítva történik. Egyébként is ha ma hazánkban mindazok többsége szuicid gondolatokat forgatna, akik ellen valamilyen nem teljesen tisztességes eljárás folyik az igazságszolgáltatás fórumai előtt, akkor a többségüknek arra sem futná, hogy az öngyilkosságukhoz szükséges gyógyszereket a patikában megvegyék. De nem lenne annyi melegvizük sem, hogy abba beleülve az ereiket felvágják.

Ezen esetek taglalása egyébként sem férne bele a tévék reggeli műsoridejébe.

De visszatérve Lengyel képviselő úr viselt, illetőleg épp’, hogy nem viselt dolgaira! Én nem tudom tényleg rárontott-e a rendőrökre, amikor egy szál gatyában, gyógyszerek hatása alatt autókázott a budai alagút közelében, vagy azok páholták el őt. Azt sem tudjuk a mai napig sem, hogy régebben tényleg ő pózolt-e meztelenül egy feszület előtt. Ő tagadta.

Ami viszont tény, Lengyel úrnak ezúttal ismét sikerült áttörnie a média ingerküszöbét.

Mindenestre az utóbbi időkben egyre érdekesebb embereket termel ki magából a magyar politikai cirkusz világa.

Itt van a manézs közepén ez a Molnár Oszkár nevű egykori szdsz-es, majd fideszes férfiú is. A saját bevallása szerint anno a Mókus őrsben szocializálódott buszsofőr, majd országgyűlési képviselő, valamint polgármester, akinek, bár gyakran zsidózik, de sok zsidó barátja van. Egy interjúban a nagy költőt, Széchenyit idézte, mondván nyelvében él a nemzet. És szerinte eme nagyszerű gondolat kerülhet veszélybe azzal, hogy Izraelben már magyarul tanulnak a diákok. Magyarul, vagyis amiről szintén tőle értesülhetünk: a világ legrégebbi nyelvén.

Simicska Lajos óta persze azt is tudjuk, egy demokratikus jogállamban mindenkinek alapvető állampolgári joga hülyének lenni.

Jó, de ennyire?

Hacsak nem volt annakidején némely politikusunk anyukájának gumikalapácsa.