Dávid Ibolya egyik igen plasztikus kedvenc hasonlata a politikai élet visszásságainak kapcsán az óvodai homokozó.

Szerintem találóbb lenne, ha az egész magyar politikát egy elmegyógyintézethez hasonlítanánk. Mondjuk egy olyan elmekórházhoz, ahol az ápoltak a kezelések közötti időszakokban kedvükre homokozatnak.

Mindez azzal a most dúló mentelmi jogi vitával kapcsolatban merült föl bennem, ahol arról folyik a vita immáron hónapok óta, hogy felfüggesszék-e avagy sem Dávid Ibolya és Herényi Károly mentelmi jogát.

Annak taglalásától most eltekintenék, hogy miért fordult az ügyészség az Országgyűléshez, milyen eszement korábbi történések generálták ezt a kiadatási kérelmet.  A lényeget szerintem senki sem tudja, egy nagy katyvasz az egész. Ki kit figyelt meg, hallgatott le, ki kit rabolt el, fenyegetett meg, ki támadta meg a kormányzati gerincvezetéket, stb.

De ami ebben a siralmas történetben igazán aggasztó, az az, ahogy az egymásnak feszülő politikai táborok saját céljaik elérése érdekében szemrebbenés nélkül vádolják meg és járatják le a különféle állami szerveket.

Az MSZP-s mentelmi bizottsági elnök, Géczi József Alajos igen egyértelmű kétértelműséggel oda nyilatkozott, hogy az eljárásnak mindenféleképpen vannak koncepciós elemei, lehet, hogy ebben nem az ügyészség a felelős, de ez több mint egy éve húzódó politikai vita. (Közbevetőleg megkérdezném: ki húzza?) Arra a kérdésre, hogy ezek szerint azzal vádolja-e az ügyészséget, hogy koncepciós pereket kreál, azt válaszolta: az ügyészséget nem akarja vádolni, de olyan érzésük van, hogy az ügyben túl sok a koncepciós elem.

Vagyis, mégis csak vádolja az ügyészi szervezetet, s nem is akármivel. Ráadásul e kijelentéseivel burkoltan azt is feltételezi, hogy a bíróságok sem függetlenek. Hiszen neki, mint jogi szakembernek, egyetemi oktatónak igazán tudnia kéne, hogy Dávidék büntetőjogi felelősségéről, az esetleges koncepciós elemek létéről vagy nem létéről végső soron nem az ügyészség döntene az esetben sem, ha a mentelmi jog felfüggesztéséről határoztak volna.

Cser-Palkovics András szerint viszont "az MSZP képviselői megvédték az MDF vezetőit, egyértelművé téve azt, hogy az MSZP és az MDF egymás cinkosai, egymás bűntársai abban, hogy a politikai célokra használták és használják fel a titkosszolgálatokat".

Vagyis a helyettes szóvivő szavaiból meg azt lehet kihámozni, hogy a titkosszolgálatot MSZP-s és MDF-es bűnözők tartják a markukban.

Elmeorvosi szempontból a két tünetegyüttes megítélése igen hasonló.  Magyarul mindkettőt úgy nevezik: üldöztetéses, vonatkoztatásos téveszme.

Itt van ez a cirkusz is a távhő áfájával. Csökkenteni kell, jelenti ki a Fidesz, Csökkenteni kell, mondja az MSZP. Akkor csökkentsük, javasolja a Fidesz, s döntsünk róla máris soron kívül. Micsoda, kap fejéhez az MSZP, a Fidesz akarja? Akkor mégsem! Illetve igen, csak nem a Fidesz javaslatára. Még csak az kéne. Hanem majd a miénkre.

Uraim, mars vissza a kórtermekbe, jön a főorvos úr, kezdődik a nagyvizit.