Oszkó Péter pénzügyér, ámbár közölte: számított arra, hogy a házépítésből politikai hercehurca lesz, ám aztán mégis vérig sértődötten utasította vissza az őt ért nemtelen politikai támadásokat. Hiszen ő nem azért szegett normát, mert nem törvénytisztelő állampolgár. Ő igenis törvénytisztelő állampolgár.

Mi az hogy, nagyon is!

Ő csak szükségből, a nagyobb bajt megelőzendő szegett izét, mifenét, építési jogszabályt. Hiszen amikor megkérdezte, kiderült, hogy a statikusa (és gyógyszerésze) szerint az eredeti terv alapján kivitelezett ház rettentően életveszélyes lett volna. Ki akarhatná ezek után, hogy szegényre és a családjára rádőljön az a drágán megépített viskó? Ki kívánhatna ilyen rosszat még az ellenségének is?

S mindennek a tetejébe még meg is büntették ezt a szerencsétlent.

Még jó, hogy az a gonosz önkormányzat nem rendelte el a házikó lebontását. (Bár ahogy a fényképeken ezt az összebarmolt kesze-kusza dobozvárat elnézem, városképi szempontból bizonyára ez lett volna a legüdvösebb megoldás mindenki számára.)

Na persze, hogy mennyi is a bírság, az nem tudható. Elegánsabban fogalmazva: nem publikus. Annyi, amennyi. Kinek mi köze hozzá.

Titkosították kilencvenkilenc évre. Hadititok. Ha kiderülne, tán még a forint árfolyama is romlana.

Mindenesetre a Propeller egy kommentelője találóan úgy fogalmazott: „azzal a gyufa fejével tudta, hogy ennyivel megússza és röhög a markába.”

Szóval így fest a törvény előtti egyenlőség ma Magyarországon.

Széchenyi István írta egyik művében erről:

„A büntetésrűli idea a legnyomorultabb szofizmák közt sorvadoz, úgyannyira, hogy sok abban találja legfőbb becsületét, hogy őtet a büntetés csak nehezen vagy félig-meddig vagy éppen nem érheti; midőn, gondolatom szerint, az igazi becsület abban áll: a legkisebb büntetést soha meg nem érdemleni. Ha nem szégyen embernek lenni, azaz a földi salak minden nyomorultságit kebelben hordani – ami egyébiránt megint más kérdés –, akkor a büntető törvények alatt állni sem szégyen; de – ismét gondolatom szerint – az a szégyenek szégyene: éppen azon törvényeket büntetlen sérteni akarni, melyek másokat legirgalmatlanabbul sújtnak.”

Na jó, lehet persze erre azt mondani, hogy ezek már idejétmúlt, avítt gondolatok.

Még hogy a becsület abban állna, hogy akár a legkisebb büntetést is soha meg nem érdemelni? Ugyan ne vicceljünk már!

Valójában kedves gróf úr, ha nem tudná, manapság a politikusi becsület abban áll, hogyan lehet akár a legkisebb büntetést is mindig elkerülni.