A mai napomat Sajóbábonyban töltöttem. A falu határában féltucatnyi sárgamellényes rendőr igazoltatott minden be és kilépőt. Az osztrák határon immáron jóval könnyebb átlépni, mint némely magyarországi helység határán.

Az emberek a cigánysoron most is igen zaklatottak, különösen azért, mert a kommandó időnként megjelenik körükben, s a már tőlük megszokott udvariassággal néhány ott lakót könnyed bilincselést követően kihallgatásra invitálják.

Egyébként pedig öt percenként fürkész járőrautók cirkálnak a környéken, amitől nem, hogy az ott lakók biztonságérzete növekedne, hanem folyamatosan a hátuk borsódzik.

A Miskolc közeli kisvárosban a múlt hétvégén történtek nagyjából mindenki előtt ismerősek. Az "országos" cigányvajda laza zsidózása , majd a gárdista jobbikos bagázsnak felajánlott parolázási szándéka, s végül Vona úr önérzetes visszautasítása. "Majd ha kiérdemlik!" - rikoltotta, erkölcsi fölénye birtokában.

De térjünk a lényegre, a gépkocsi összetörésre. A közösség tagja elleni erőszakot többek között az követi el, aki mást valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporthoz vagy a lakosság egyes csoportjaihoz tartozása vagy vélt tartozása miatt bántalmaz.

Annak idején Horn Gyuláéknak e tényállás megalkotásával beharangozott célja leginkább az volt, hogy azon kisebbségeket, különösen a cigányságot védjék, amelyiket rendszeresen értek faji jellegű támadások.

Most viszont az a sajátos eset történt, hogy a sajóbábonyi cigányokat éppen e jogszabályra hivatkozással tartóztatták le, miután azt állították róluk, hogy vasárnap délután a város határában egy gépkocsira támadtak baltával és egyéb eszközökkel, s azt megrongálták, miközben a benne ülők közül kettőnek nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket okoztak, közben pedig azt kiabálták, hogy öljük meg a magyarokat! Vagyis a gyanúsítás szerint romák a lakosságnak azon csoportja ellen támadtak, akiket magyaroknak hívnak, s eme népcsoport tagjait kifejezetten a magyarsághoz tartozásuk miatt támadták meg.

Ha valakinek nem lenne világos, hogy miről van szó, megismétlem: az úgynevezett magyar lakosság csoportjához tartozó rendőrség, a magyar lakosság csoportjához tartozó ügyészség és a magyar lakosság csoportjához tartozó bíróság úgy ítélte meg, hogy a sajóbábonyi - egyébként magyar lakossághoz tartozó - cigányok közül néhányan nem azért támadtak rá egy személygépkocsira, mert a városban korábban megjelent - és jogerős bírói ítélettel betiltott - gárdisták folyamatosan provokálták, sértegették, zaklatták őket, hanem kizárólag azért, mert a gépkocsiban ülők a magyarok csoportjához tartoznak.

Ha valaki még mindig nem érti, nem tudok többet segíteni.

Mindenesetre egy biztos, a Jobbik kampánymódszere bár meglehetősen átlátszó, de eddig igen sikeresnek mondható. Egyetlen - a rend kívánalmára épülő - üzente van. Olyan településeken, ahol cigányok nagyobb számban élnek, az ország minden tájékáról sokan megjelenni fekete egyenruhában, vezényszavakat kiabálni, majd békéről és a cigányok bűneiről szónokolni. A kíváncsiskodó cigányokat pedig provokálni, heccelni. Ha véletlenül néhány gyengébb idegzetű, vagy ittas egyén is akad közöttük, máris nyert ügyünk van.

Mindezt a cirkuszt a rendőrség asszisztálása mellett végezhetik nap, mint nap, városról városra, településről településre járva, peckes gárdistakapitányaival, snájdig "csendőreivel", kackiás őrseregével együtt.

Aztán amikor a helybéli felizgatott cigány közösségnek netán mégis elszakad a cérnája, s valamit megrongál, valakit szidalmaz, vagy bántalmaz, akkor lehet Vona úréknak megint álszent módon cigánybűnözésről papolni, s újfent hangoztatni, hogy a gárda milyen békés természetű emberek gyülekezete. A nép pedig mindenütt tódul utánuk.

Az eféle cirkusz a Jobbiknak azt jelenti, hogy az összes országos médium, a megyei- és városi-, napi-, heti- és havilapok mindegyike, azaz a nyomtatott és az elektronikus sajtó teljes egésze beszámol az eseményről. A Jobbik tehát egyszerűen a cigányokkal kampányol.