Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még A levél, Vagy ahhoz hasonló.

Már diákkoromban sem értettem Arany János versének szorgos bebiflázása közben, hogy mi a jó francot érthetett a költő az alatt, hogy „a levél, vagy ahhoz hasonló”. Hiszen a szövegből a későbbiekben egyértelműen kiderül, hogy Mátyás anyjának egy valódi lepecsételt leveléről van szó. (Piros a Pecsétje, Finom a hajtása: Oh áldott, Oh áldott A keze-írása!)

Hát most legalább ennyire nem értem a feloszlatott Magyar Gárdára aktualizált kormányrendelet azon passzusát, miszerint az is elköveti a szabálysértést, aki nyilvános rendezvényen olyan egyenruhát vagy formaruhát visel, amelyről – annak jellegzetes tulajdonságai miatt – bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet egyenruhája, formaruhája ismerhető fel.

Vagyis, ha ahhoz hasonló.

Elképzelem, hogy miközben a daliás újgárdisták éppen zártkörűen nyilvános lakossági fórumot tartanak a cigánytelep közelében, a cigánybűnözés megszüntetése érdekében, ezalatt az oda kivezényelt törzsőrmester és beosztott járőrtársa azon hezitál, hogy vajon, ami öltözéket látnak, az most hasonló ahhoz, vagy nem hasonló.

Hallani vélem, amint a parancsnokával hasábrádión kommunikál.

- Főnök, jelentem, a fejükön van fekete sapka, bocsánat, közben némelyiknek lefújta a szél, vagyis nincs fekete sapka, a fekete mellényt, fekete nadrágot, azt látom. A bakancsuk sáros, a színét nem tudom egyértelműen megállapítani. Az ingük hátulról egyáltalán nem észlelhető. A mellényükön lehet, hogy van valamilyen állat, meg címerpajzs, de az meg a kabátjuk miatt nem látható. Most mit tegyünk, vétel!

- Ruhaszakértőt kell kirendelni. Nincs valami úriszabó ismerőse? Vétel!

- Nincs, de esetleg megkérdezhetem a nejemet, ő nagyon ért a ruhákhoz, mindig a butikokat bújja.

- Jó ötlet. Intézkedjen! Vétel vége!

De ne vicceljük el ezt a dolgot, mondaná erre feddőleg Draskovics miniszter, magasra felhúzott szemöldökkel. Illetőleg nem csak mondaná, hanem mondta is a közszolgálati tévében, a Ma reggelben, arra a felvetésre, hogy mi van, ha például valakinek tréfás kedvében álarcos-, vagy farsangi bálban jut eszébe felvenni ilyesfajta viseletet.

Én, esküszöm miniszter úr, hogy nem akarom elviccelni ezt a Magyar Gárda dolgot! Valóban az a véleményem, hogy ennél gonoszabb, álszentebb, alattomosabb alakulat eddig még nem létezett Magyarországon. Hiszen a munkásőrség például nem is tagadta, hogy a katonasághoz nagyban hasonló fegyveres szervezetként a munkáshatalom megvédése a célja, bármi áron. Vagyis, ha kell, erőszakkal is. Nem véletlen, hogy annak idején annyira fontosnak tartották a megszüntetését. De a Gárda azt próbálja elhitetni, hogy nála békésebb társaságot még nem hordott hátán a föld. Hozzájuk képest még egy katolikus legényegylet is kész Szodoma és Gomorra.

Úton-útfélen nem győzik hangsúlyozni, hogy senkit nem bántanak, sőt ők valójába áldozatok, akiket állandóan molesztálnak a hatalom emberei, és persze a cigányok. (A vajdákat kivéve.)

Kérem szépen miért is lenne az félelemkeltő, hogy több százan zárt alakzatban vezényszavakat harsogva vonulgatnak erre-arra, amarra? – kérdezik önérzetesen.

Aki mégis kételkedik abban, mi a Gárda igazi arca, azt arra kérem, hallgasson, olvasson bele a gárdatagok és gárdaszimpatizánsok beszélgetéseibe, internetes levelezéseibe. Vagy gondolkodjék el azon, hogy a kuruc.info, a Jobbik és a Magyar Gárda világlátása eltér-e egymástól. Mert, ha eltérne, akkor Vona Gábor vagy Morvai Krisztina már tiltakozott volna a kurucok gyűlöletkeltő tevékenysége ellen, például az olyan, a portálra november 20. napján feltett klip ellen is, amelyben vezető kormánypárti politikusok arcát mutatva azt ismételgeti egy nagyszerű együttes, a Vádló Bitófák, hogy „lógni fogtok!”

Mindezek ellenére mégis azt állítom, hogy az mégsem járja, hogy egy konkrét ügyben hozott bírói ítéletre alapozott kormányrendelettel döntsék el, valaki milyen ruhát hordhat. S ráadásul mindennek az értelmezését rábízzák az ilyesféle ügyek megoldásában eddig sem jeleskedő (s akkor még nagyon finoman fogalmaztam) rendőrségre, netán akár egy körzeti megbízottra. Miközben nem is a ruhaviselet a probléma, hanem az agyakban van a baj.

Ráadásul állampolgárok szabadságjogait érintő kérdéseket illendő lenne legalább törvénnyel szabályozni. A rendeleteket a diktatúrák kedvelik.

Szóval ez a kormányrendelet úgy szar, ahogy van. Nem mondhatnám e jogszabály alkotójára, hogy óh áldott, óh áldott a keze írása.