Dehogyis, mondja Szabó Zoltán: a Fidesz az amelyik lop, csal hazudik, nem győzzük összeszámolni mérhetetlen gonoszságait.
A Fidesz egyébként is megint azon mesterkedik, hogy miként tegye tönkre a kisnyugdíjasokat. Nem volt neki elég elvenni azt a bizonyos tizenkilencezer forintot? Most meg bevezetnék a svéd modellt. Ami még szörnyűbb követkéményekkel járna, mint a huszonhárommillió román munkavállaló.
Kisfiam, ha nem fogadsz szót, jön a svéd modell, és elvisz a zsákjában, mondja a nagypapa az unokájának.
A nyugdíjas-társadalomnak két aranykora volt: először Horn Gyula, másodszor pedig Gyurcsány Ferenc kormánya alatt, mondja Kórozs Lajos.
Dehogyis vezetnénk be a svéd modellt, állítja Varga, ex-pénzügyér, és megesküszik, hogy a „svédmodell” kifejezést ő ki sem ejtette a száján. Talán lehet, hogy svédasztalt említett, vagy svédcsavart, esetleg svédacélt, és ezt értették félre. Az viszont tuti, hogy ha mi leszünk hatalmon, mindenkit felelősségre vonunk, akik az elmúlt nyolc évben tönkretették az országot, hajtogatják a Fidesznél, persze csak teljesen törvényesen, jogállami keretek között.
Az Echo tévés Vámos György mindezt fantáziadúsan úgy képzelné el, hogy ketreceket akasztana az Andrássy úti fákra és a libsi-bolsi bűnözők azokban ücsörögnének. Aminek hallatán még a köteles Kövér is irigykedni kezd.
Viszont az feltétlenül jó hír, hogy Kóka, a párt nélküli parlamenti frakció feltalálója, már nem indítja be újra a rágalomszámlálóját. Több okból sem. Először is, valószínűleg rögtön lefagyna a rendszer. Egyébként is elment a kedve a politikától. Most ingatlan bizniszben utazik. De lehet, hogy magában már eközben azt a Korda slágert dudorássza, miszerint: „visszatérek én, hiába űzöl el.”
A Jobbik az uborka tolvajok sújtotta falusiaknak törvényről, rendről szónokol, s kemény csendőrséget szeretne, a „cionista ÁVH” és a „Bajnai-pribékek” helyett. A csendőrség tuti, hogy megoldaná a bűnözésünk összes problémáját. Akkor végre rend lenne hazánkban.
Csend, rend, fegyelem, aki rossz lesz megverem! A csendőrök csak odamennének például a négyes metró építőihez. Mi van, nem haladtok rendesen? Puff egy nagy füles. Még egyszer meg ne halljunk rátok valami panaszt!
A kisebb pártok eközben próbálnak majd egyszer-egyszer, olykor-olykor címlapra kerülni. Mit találjunk ki, ami elég nagyot szól ahhoz, hogy behívjanak a mokkába? Népszavazás, népi kezdeményezés, netán nadrágletolás, és persze mindenféle „sajttáj” a Parlament előtt, a minisztérium előtt. Ám nem lehet mindenki olyan ötletes, mint Molnár Oszkár, vagy a Kossuth Lajost kisajátítani igyekvő Szepessy Zsolt, a monoki modell megálmodója.
Mindeközben Thürmer Gyula száztagú zenekarával, akarom mondani: pártjával cukros szocializmusokról álmodik, és persze ötszázalékos választási eredményről.
Az a baj persze ezekkel a kisebb pártokkal, hogy máris annyian vannak, hogy a nevüket sem lehet megjegyezni. Talán a Lehet Más a Politika a kivétel, mert ilyen faramuci nevű csoportosulásról még senki sem hallott. Ez legalább akkora marhaság, mint Piszkos Fred hajója, amelyiknek, mint tudjuk, az az elnevezés virított az oldalán, hogy „Na mi újság Vágner úr?”
Torgyán legalább, a tőle megszokott szerénységgel, önmagáról nevezett el egy pártot, mondván az ő neve még mindig jól cseng, és néhány falusit talán be tud majd hülyíteni.
Hetedhét országra szóló lakodalmának fáradalmait kipihenve, Schmuck Andor is aktivizálódott, ő meg a szépkorúakat árulja, ki ad értük többet. S kérdés az is, vajon hová állnak majd a hitgyülisek? Mindeközben természetesen sokan pályáznak a széthullott SZDSZ tagságára is, s naná, hogy rövidesen megint kezdődik majd a cigánytelepi konzerv-osztogatás, ami azért nem lesz egy svédasztal.
Friss kommentek