Az utóbbi napok kicsit sűrűnek bizonyultak Debreczeni József számára. Az MDF képviselőjelöltjeként kopogtatócédula-gyűjtési ügyében, a Fővárosi Bíróság vasárnap hozott döntést, azt követő napon hétfőn pedig a főváros II-III. kerületi bírósága százezer forint pénzbüntetésre ítélte nem jogerősen az UD Zrt. megrágalmazása miatt.

A „közíró” védekezésének a lényege ez utóbbi büntetőperben az volt, miszerint ő nem újságíró, hanem publicista, aki a véleménynyilvánítás szabadságával élve írta cikkét. Nem tényt állatott, hanem véleményt formált.

Debreczeni József „A diktatúra árnyéka” című, 2008. szeptember 21-én a Népszabadságban megjelent cikkében arról írt, hogy az UD Zrt. titkos hálózatot hozott létre törvénytelen eszközökkel történő információgyűjtés céljából

A bíróság által eldöntendő kérdés tehát az volt, elfogadható-e a vádlotti érvelés, hogy az a kijelentés, miszerint „az UD Zrt. titkos hálózatot hozott létre törvénytelen eszközökkel történő információgyűjtés céljából„ - szimpla vélemény, avagy vallótlan tényállítás?

Ha a magyar igazságszolgáltatás dzsungelében valahol, hát ezen a jogterületen bizonyosan kaotikus állapotok uralkodnak. (Ez persze csupán egy vélemény!) Emlékszem például arra, amikor a bíróság látszólag teljesen ötletszerűen, és igazából érvelés nélkül tartotta véleménynek – vagyis nem büntetendőnek – azt, hogy pl. "6000 választási csalás történt" (Deutsch Tamás), és tényállításnak – vagyis büntetendőnek – azt, hogy " Az ügyészség Fideszes irányítású" (Kovács László és mások).

Emlékezetes ügy volt az is, amikor 2006-ban a Fővárosi Bíróság elnöke feljelentette a Munkáspárt elnökét és hat elnökségi tagját nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt.  A párt ugyanis a honlapján a bíróság egy korábbi döntését politikai döntésnek nevezte, amit bosszúból hoztak a párttal szemben.

Szebeni László a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese azzal indokolta a feljelentést, hogy szerintük a „politikai döntés” állítása nem vélemény-nyilvánítás, hanem olyan tényállítás, ami alkalmas az intézmény becsületének a csorbítására.

A vádlottakat első fokon el is ítélték, a Fejér Megyei Bíróság viszont vélemény-nyilvánításnak minősítette az elhangzottakat. 2008. november 5-én a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyva jogerősen bűncselekmény hiányában felmentette a Munkáspárt teljes elnökségét.

Az ilyen és ezekhez hasonló ellentétes döntések láttán az emberben joggal támadhat az a gyanú, hogy a bíróságok az ilyesféle perekben esetenként pártszimpátia alapján döntenek.

Szóval kicsit megértem Debreczeni úr háborgását. De azért kíváncsi lennék arra, mit szólna ahhoz, hogy ha például kijelenteném, miszerint Orbán Viktorról azért írt lejárató könyvet „Arcmás” címmel, mert Gyurcsány Ferenc őt erre felbérelte és lefizette. Ez az ő megítélése szerint szimpla vélemény lenne, avagy sértő tényállítás?

A köztelevízió híradása szerint Debreczeni József úr egyébként a marasztaló ítélet kihirdetése után felháborodottan. Tadzsikisztánnal példálózott. Az index pedig a közíró ama kijelentéséről számolt be, miszerint ezzel az ítélettel "ma délután a jövő elkezdődött".  Ezzel feltehetőleg olyasmire célzott, hogy vele szemben politikai jellegű ítélet született, amelyikben a Fidesz keze benne van.

Szóval ez történt hétfőn. Az azt megelőző napon - vasárnap - viszont, mint már említettem, a Fővárosi Bíróság a kopogtatócédula-gyűjtés ügyében teljes egészében neki adott igazat. E döntéssel kapcsolatban Debreczeni József közíró-publicista sem Tadzsikisztánt, sem az elkezdődő jövőt nem emlegette.

Vagyis mindebből arra tudok következtetni, hogy Debreczeni József szerint vasárnap a jövő még nem, de hétfőn viszont már elkezdődött. Na persze Tadzsikisztánnal együtt.