Az index híradása szerint Geréb Ágnes védekezésének két kulcsmotívuma maradt ki a tárgyalás jegyzőkönyvből. A szülésznő elleni vádat ezután súlyosbították emberölésre.
Az igazságszolgáltatás tagjai mifelénk olyanok, mint az indiai kasztrendszerben a bráhmanák.
A bíráink csalhatatlanok, hibát soha nem követnek el, és természetesen bírálhatatlanok is. Ártatlanul ítélnek el valakit? Na bumm, és akkor mi van? A rendőrség és az ügyészség a hibás.
Az ártatlanul elítélt Pusoma Dénes ügyében az ítélkező megyei bíróság jó tizenöt évvel később tartott sajtótájékoztatóján mondta ki, hogy bár az ítélet végeredménye sajnálatosan tévesre sikeredett, de az ő eljárásuk mindenben törvényes, jogszerű és szakszerű volt.
Varga Zoltán móri ügyben hozott ítéletét az igazságszolgáltatás berkeiben szakmai remeklésnek, egyenesen a szakma csúcsának tekintették. A bíró hamarosan fel is került a legfőbb bírói testülethez.
Szóval a külső kontroll maximális hiánya jellemző, akárcsak az államhatalom működésének más területein. Az országgyűlés bizonyos kérdések törvényi rendezésében már sok éves mulasztásban van, az alkotmánybíróság ugyancsak fontos ügyekben évek óta nem hoz döntést. Igaz, igen sajátos módon nem sürgetheti senki, mert őket semmilyen törvényi határidő nem köti.
Habár az egyedi ügyekben ítélkező bíróságokon sem kéri számon senki, ha a törvényi határidőket rendre túllépik. Rendszerint nem tartják be például azt az előírást, hogy hány napon belül kell egy kihirdetett ítéletet írásba foglalni.
De ami mindezeknél nagyobb baj, hogy az eljárásokban az alapvető alkotmányos elvek is gyakran sérülnek.
A tárgyalás nyilvánossága azt (is) jelentené, hogy nem a teremőrök döntenek erről. Vagy rosszabbik esetben a Magyar Gárda.
Magyarországon a védelemhez fűződő jogok érvényesülése körül is nagy a baj. A pénzteleneknek olyan kirendelt védő dukál, akit az ügyben eljáró hatóság intézkedő tagja jelöl ki név szerint. Az átkos egykori diktatúrában az ügyvédi munkaközösség elnöke döntött az adott ügyben eljáró védő személyéről. Ráadásul ezek a haveri kirendelt védők gyakran meg sem jelennek az ügyfeleik kihallgatásain és egyéb fontos eljárási cselekményeknél.
Magyarországon a tárgyalásokon elhangzottak rögzítése is több mint problematikus. Gyakran az ügyfelek számára teljesen ellenőrizhetetlen módon történik.
Nincs ugyanis szabály annak módjára nézve. Az adott ügyben eljáró bíró dönti el, hogy egy jegyzőkönyvvezetőnek diktálja le az elhangzottakat, vagy diktafonba mondja. De megteheti azt is, hogy olyan jegyzőkönyvvezetőt alkalmaz, aki úgy rögzíti a tárgyalás anyagát, hogy kézzel, vagy számítógépen írja, na persze, amit ő abból fontosnak tart.
Geréb Ágnes esetében alighanem az történt, hogy amit a vádlott mondott, a jegyzőkönyvvezető nem tartotta lényegesnek.
Mit locsog ez az ellenszenves nőszemély itt össze-vissza? Hiszen bűnös, csak rá kell nézni.
Fleck Zoltánnak igaza van abban, amit az index is idéz, hogy a jegyzőkönyvvezetés a bíró egyik legerősebb eszköze. Ha a tárgyalások alatt kialakul egy elképzelése, hogy az ítéletben miként minősíti majd a cselekményt, előfordulhat, hogy tendenciózusan kihagyja azokat az elemeket, amelyek ellentmondanak a koncepciójának. Ez szerinte a fair eljárás legdurvább megsértése, és ha bizonyítható, a jogorvoslati folyamat végén akár Strasbourgban is elmarasztalhatják miatta az országot.
Az utóbbi gondolatával csak annyi vitám van, hogy nem egyszerűbb lenne a XXI. században, ha a tárgyalóteremben egy kamera minden ott elhangzott mondatot rögzítene? Legalább az ilyen kiemelt ügyekben? S akkor nem kéne ezért Strasbourgba mennie senkinek.
A TESCO-ban több kamera is folyamatosan fixíroz, betartják-e a szabályokat. A tárgyalótermeket már szintén ellátták elég régóta ilyen eszközökkel. Biztonsági okokból. Vagyis azt rögzítik, ha a vádlott vagy más ügyfél ott törvénysértő cselekedetre ragadtatná magát, de ha a bíróság szeg törvényt, azt viszont már nem tartják érdemesnek megörökíteni.
Talán a bíráknak nem is érdekük az átláthatóság?
Friss kommentek