Nem tetszik nekem, ahogy az index ilyen lazán elviccelődi ezt a dolgot „Egyik párt, másik párt” című írásában.

„Ne kezdjen beszélgetésbe a szavazóhelyiség környékén ácsorgó gyanús alakokkal! Ne fogadjon el szórólapot vagy kampányanyagokat, ne hagyja magát befolyásolni az aznap kitett plakátok által! Ne nézzen meg gyanúsan friss videókat a jelöltek viselt dolgairól vagy magánéletéről a közösségi oldalakon, ha túl nagy a csábítás, előbb menjen el szavazni!”

Vagy azt mondja például, „ne fogadjon el gulyáslevest, konfitált libamájat, sört és ingyenszexet aktivistának látszó személyektől!”

Hogy jön ahhoz ez az index, hogy egy ily fontos jogszabállyal kapcsolatban ennyire viccesre vegye a figurát?

Hát hisz éppen ez baj, hogy nem vagyunk elég jogkövetőek! Ezért tartunk ott, ahol.

Ez a mentalitás teszi tönkre az országot.

Fontos jogszabályok porosodnak a parlamenti könyvtár stelázsiján, betartatlanul. Nálunk a példának okáért nemzeti sport a bliccelés, a korrupció, vagy az adócsalás. Olyan rendelkezések áthágásáról már nem is beszélve, mint a pitbull törvény, dohányzást tiltó normák, vagy a magyar nyelvet védő törvény.

Amikor meghozzuk, három hétig emlékszünk rájuk, aztán elfelejtjük.

Ezt a kampánycsendet is kijátssza mindenki. Ki nyíltabban, ki rejtettebb módon.

A kuruc.info például még a látszatra sem ad. Csak végig kell nézni a legfrissebb híreinek tartalomjegyzékén. Naná, hogy minden második a deviáns cigányokról szól, avagy ahogyan a magas intelligenciájú kuruc hazafiak szokták őket oly humorosan nevezni, az orkokról, segilyesékről, mokkákról.

A Florian Geyer álnevű hazafi buzdító sorait is olvashatjuk: „A Jobbik sikerét várja most egy megalázott, megrugdosott, kifosztott magyarság, annak is az a része, aki nem vesztette még el a józan eszét, és nem ül fel a húsz éve a hatalomban ülő pártok hamis ígéreteinek.”

„Ne tévedjünk és ne hagyjuk magunk megtéveszteni! X-et a Jobbikra!”

A kuruc.info gátlástalan pofátlanságára jellemző, hogy a kampánycsendet durván sértő írásai közepette beszámol egy hajdúhadházi kampánycsend-sértésről is.

A kampánycsend-sértés jóval finomabb, rafkósabb példáját, talán mondanom sem kell, a Magyar Közösségi portálon, a kapcsolat. hu-n találtam. A közismert mese a farkasról és a kisgidákról. Amelyet pleinair nevű blogger tett közzé már bőven a kampánycsend időszakában. A mese az alábbi tanulságos sorokkal zárul: „Hát így jártak szegény buta kis állatok. A szívem majd' megszakadt, de megtanultam, hogy soha se nyissam résnyire se az ajtót a "farkas" előtt.”

Csak tudnám, a blogíró kire gondolhatott, amikor a farkast emlegette? Tán csak nem Farkas Flóriánra?

Egy biztos, nekem például Hófehérkéről nem Dávid Ibolya jutna eszembe.

Igaz, borsszem Jankóról sem Orbán Viktor.

Mint ahogy Ludas Matyiról sem Bajnai Gordon.

Na, elmélkedésem a kampánycsendről most már befejezem, és elbúcsúzom, hiszen lassan már vége is.

Adjon az Isten!

Szebb jövőt! Akarom mondani, erőt, egészséget!

Ámen.