Dr.Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd és országgyűlési képviselő úr – a Jobbik igazságügyminiszter-jelöltje – a Jobbik frakció és egyben az ő első parlamenti felszólalásában nagyvonalúan azokat is köszöntötte, „akik legitimációs szempontból nem érdemlik meg, hogy itt legyenek”. Ahogy fogalmazott: „Tekintettel arra, hogy visszaéltek a választók bizalmával és sárba tiporták a magyar politikai szabadságjogokat az elmúlt nyolc éves ország-pusztító kormányzásuk ideje alatt.”(https://www.youtube.com/watch?v=eEOJ6uNvRz8&feature=player_embedd)

Az udvarias elnöki csengőkocogtatásra és figyelmeztetésre Schmitt Pál elnök szavába vágva – őt végig sem hallgatva – kifejtette, hogy mindezt csak a „kötelező udvariasság okán szerette volna…”.

A kötelező udvariasság okán…

Ország-pusztítók! Sárba tiporták! Visszaéltek!

A Jobbik egyik főjogásza – igazságügyminiszter-jelöltje – szerint így néz ki manapság a kötelező udvariasság!

Istenem, emlékszik-e még valaki Horn Gyula ex-miniszterelnök bájos ellenzéki stílusára, amikor például az előző Fidesz kormányzás idején dr. Torgyán Józsefet nemes egyszerűséggel lepubizta.

Az ülést vezető akkori parlamenti alelnök – a kisgazda Gyimóthy Géza – emiatt a csengő megkocogtatásával figyelmeztette őt, mire Horn meglepődve megkérdezte: - Ez sértő, Géza? Gyimóthy Géza válasza: - Sértő, igen! És megkérem, hogy a... Horn ekkor közbevágott: - Hát ne hülyéskedj! Ez kedveskedés akart lenni! Nem érted?

Istenem, mennyivel elegánsabb Horn Gyula akkori megjegyzése, dr. Gaudi-Nagy Tamás mostani közbeszólásánál!

Zongorázni lehetne a színvonalbeli különbséget Horn Gyula „kedveskedése” és Gaudi-Nagy „kötelező udvariassága” között.

Az MSZP egykori elnöke és miniszterelnöke Torgyánt nem nevezte ország-pusztítónak, sem egyéb sértő jelzővel nem illette. Pedig a miniszter úr tett ám egyet, s mást a magyar mezőgazdaságért.

Horn mégsem nézte le azt a választói tömeget, akik akkoriban a kisgazda vezetőre szavaztak.

Mint ahogy Gaudi-Nagy mostani tahóságával azt a sok százezer embert is megsértette, akik ezekre az úgynevezett ország-pusztítókra szavaztak.

Horn Gyula még igazi demokrata volt. Sohasem gondoltam, hogy a bunkósággal szemben Horn Gyula viselkedését kell majd példának állítanom.

Neki egyébként mellény sem kellett ahhoz, hogy egész Európában is elismerően beszéljenek róla.

Ő nem a más nézetűek sértegetésével akart a politikai életben láthatóvá válni.

A parlamentben sem hazaárulózással, Székely-himnusz énekléssel és a mellényével akart kitűnni.

Neki az elismertséghez nem kellett semmilyen mellény.

Neki nem volt szüksége láthatósági mellényre.