A négyes metró nem egy sikertörténet, hogy nagyon enyhén fogalmazzak. A dübörgő Pannon-puma éles körmeire mondom, ennél nagyobb pénzpazarlásra kevés példa található még mifelénk is, holott ilyesmikben egyébként bővelkedik a hazai beruházási gyakorlatunk, hogy csak nagyhírtelenjében néhány autópálya építését és a Margit-híd felújítását említsem.

Ez a négyes metró azonban már nem is egy beteg állatorvosi ló, hanem egy egész haldokló állatorvosi ménes.

Most a legújabb hír, hogy úgy néz ki, nem kapnak működési engedélyt az Alstom kocsik. Tuti, hogy Orbánék keze van ebben is. Szerintem nem véletlen, hogy a közlekedési hatóság is akkor hozta már meg elutasító határozatát, miután egyértelművé vált a köztársasági elnökcsere. Minden mindennel összefügg. Az sem véletlen, hogy Demszky szerint viszont biztonságosak ezek a járművek, vagyis, ahogy ő szakszerűen megfogalmazta: „közlekedésbiztonsági szempontból megfelelőek”. Ha a főpolgármester szerint biztonságosak, akkor biztonságosak. Nehogy már egy szimpla közlekedési szakhatóság döntsön ilyen fontos kérdésről!

Egyébként, mint tudjuk, a hányatott sorsú négyes metró már fogantatásától kezdve a politikai játszmák részét képezte.

A Wikipédia szerint „Az állam és a főváros közti megállapodást az 1998-as választások előtt sietve szentesítette Demszky Gábor főpolgármester és Medgyessy Péter pénzügyminiszter. A számos szakember által súlyosan pazarlónak tartott projektet az új kormány luxusberuházásnak titulálta, és megvonta az építéshez szükséges támogatásokat”

(Olyan apróságon most ne akadjunk fenn, hogy szintén a Wikipédia közlése szerint 2001-ben a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete is megállapította, hogy Medgyessy Péternek nem volt törvényes felhatalmazása az Országgyűléstől a szerződés aláírására.)

Az index most arra kíváncsi, ha nem jönne létre a metrókocsi-gyártó céggel a megegyezés, s nem sikerül a modern négyes metró útvonalát üzembe helyezni, akkor a nyájas olvasó mit látna szívesen az elhagyatott csőben. Az index cikkírója inspiráló ötletekkel is szolgál: az állomásokon: romkocsmát, földalatti sétányt, esetleg csatornát gondolákkal, vagy kis hadron ütköztetőt lehetne üzemeltetni.

Szerintem kézenfekvőnek tűnik az is, hogy a világhírű magyar bor tárolására használhatnánk (úgy sem veszi meg senki), vagy gombát lehetne bennük tenyészteni. Netán köztéri árnyékszékeket üzemeltetni, amelyekből oly sajnálatosan kevés van a székesfővárosunkban. Esetleg parkolókat kialakítani, természetesen szigorúan csak önkormányzati működtetéssel.

Ám azt még az indexes bérférgeknek is illene tudniuk, hogy ezek valójában vicces, komolytalan és megvalósíthatatlan elképzelések. Tarlós papa ilyen zöldségek hallatán bizonyára rosszallóan vonná össze őszes szemöldökét. A VEKE agilis szóvivőjéről már nem is beszélve.

Aztán az jut eszembe, hogy a legenda szerint ötvenhat előtt a Köztársaság tér alatt földalatti börtönökben senyvedtek a magyar nép legjobbjai. Akkoriban fel is túrták az egész teret.

Így hát kézenfekvő az ötletem. Legyenek börtönök a metróvonal állomásaiból. Ahová a törvénykezésben oly buzgalmár Orbán adminisztráció bekasztlizhatná a renitens tyúktolvajokat.

Az alagút egy másik – jól elszeparált – részébe Gyurcsányék kerülnének. Ezek a rohadékok, akik szétlopták az országot. Vagyis a komcsik. Hogy még egyszer ne tudjanak csak úgy – ha arra szottyan kedvük – rárontani nemzetükre.

De ide kerülnének ugyancsak egy szigorúan jól elszegregált részbe a Magyarok Nyilai is. Vagyis mindazok az igazi hazafiak, akik például halált megvető bátorsággal verték össze saját garázsában Csintalan Sándort. Innen irogathatná „Szaszka” a világmegváltó gondolatait.

Egyvalamit azért nem értek Miért kell egy metróvonal építéséhez a föld alá bújni, drága fúrópajzsokat használni? Hiszen, miként azt az M6-os autópálya építésnél bebizonyítottuk, tudunk mi a földfeletti síkságon is alagutat építeni.