Onnan gondolom, hogy csakis komcsik lehettek, mert a heol.hu  beszámolója szerint Eger jelenlegi forradalmi Fideszes vezetése Kisfaludi Strobl Zsigmond: Végvári vitézek című közismert és közkedvelt szoborkompozícióját az egri Dobó térről ki akarja paterolni, csak egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy hová száműzze azt.

http://www.heol.hu/heves/kozelet/gyujtik-az-alairasokat-a-dobo-teri-lovasszoborert-321590

Eme elképzelés ellen az egri MSZP most nyilvános aláírásgyűjtésbe kezdett.

A tiltakozó szocialisták egyik nyomós érve, amit Nagy István, az MSZP egri polgármester-jelöltje fogalmazott meg, hogy „ez a szobor már hozzánőtt az egriekhez.” Ehhez még hozzáfűzte: „Annak idején fiatalok fogtak össze és gyűjtöttek színesfémet, hogy elkészülhessen.” (Persze, ennek a tiltakozó akciónak semmi köze az önkormányzati választási kampányhoz. Rossz, aki rosszra gondol.)

A szoboreltávolítás elleni tiltakozáshoz, naná, hogy azonnal csatlakozott a Magyarországi Munkáspárt 2006 egyik prominense, Tatár Csaba is, aki a párt országos alelnöke, területi elnöke és egri elnöke is egyben. „Mi egriek ragaszkodunk a történelmi belvárosunkhoz és a zöld övezeteinkhez, de szeretnénk unokáinknak is megmutatni Dobó István szobrát és a lovas szobrot nem a várban, hanem a Dobó téren!”

Ezek az elvtársak nem is gondolják, milyen nagy hibát követtek el, Ahelyett, hogy a szoboráthelyezési ötletet lelkesen támogatták volna! Akkor bizonyára minden jóérzésű keresztény magyar ember azonnal vehemensen a kitelepítése ellen fordult volna.

Most azonban zavar van a hazafiak körében. Ha ezek a nemzetrontók akarnak valamit, az már csak alapból rossz lehet.

Ám azt az egriek mégsem értik, miért is kéne eltávolítani a város főteréről azt a szoborkompozíciót, amelyik nemcsak a helybéliek de a turisták kedvence is, s amely előtt oly szívesen fényképezkednek, amelyre oly szívesen másznak fel a gyerekek.

Sós István, egykori vasöntödei igazgató és MSZMP tag, majd később lelkes Fideszes, a magát Egri Városszépítő Egyesületnek kinevező „civil” gyülekezet elnöke a problémakört új megvilágításba helyezte, napi politikai aktualitás posványából kiemelve. Szerinte „Kisfaludy(?) Stróbl(?) Zsigmond Stróbl Alajos tanítványa volt, de rivalizáltak, ezért terveztek mindketten erre a térre szobrot.”

Sós úr adós maradt azzal a válasszal, hogy vajh miként rivalizálhatott az 1926-ban elhunyt Stróbl Alajos azzal a Kisfaludi Strobl Zsigmonddal, aki a kérdéses szobrot több mint negyven évvel később, 1967-ben készítette el.

A városszépítés elszánt hívének a legnyomósabb érve mindemellett az volt, hogy „a lovas szobor takarja a Városháza épületét, gátolja a funkcióját. Régen a Városháza erkélyéről tartottak beszédeket, ez most lehetetlen.”

Tényleg, milyen dolog má’, hogy a városháza erkélyéről egy rohadék bronztömeg miatt nem lehet az emberekhez szólnia a Fideszes városvezetőknek? Például a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata aktuális passzusait ismertetni. Pedig ez az embereket jobban érdekli, mint egy közönséges szobor.

Ez bizony forradalmian új szempont a városszépítésben is.

Egyébként a Munkáspárt 2006 alelnöke valamit még tudhatott, amikor a tiltakozó levelét így fejezte be: „Kérjük, mi egriek az Egri közgyűlést, hogy mérlegelje tiltakozásunkét, és építsen mélygarázst máshol, ne egy történelmi belváros alatt, ahol szennyezik a kocsik a levegőt.”

Aha, kibújik a szög a zsákból. Mélygarázs.

Bizony ez is forradalmian új szempont a városszépítésben.

Szobrok helyett garázsok.