Mostanában, hogy a haza üdvéért tenni szándékozó felelős állampolgárként éjjel nappal a készülő új alkotmányunk, elnézést: Alkotmányunk, sőt ALKOTMÁNYUNK leendő passzusain agyalok, jóformán elsikkadtam azon események felett, miszerint Ivády Gábor urat majdnem kizárták az LMP-ből.

Csak hát először is jogos a kérdés, Ivády Gábor lett-e LMP-s, avagy az LMP lett Ivádys?  Mert, hogy senki sem gondolhatja komolyan, hogy Ivády Gábor a polgármester választáson azért győzte le Fideszes ellenfelét Ivádon, mert az LMP színeiben indult. Az ivádiak szerintem azt sem tudták, az LMP-t eszik-e vagy isszák. Esetleg összekeverték a LEMP-el. Sokkal inkább helyeselhető hát az a megfogalmazás, hogy Ivádon az LMP indult Ivády színeiben.

Vagyis nem az LMP-nek van polgármestere, hanem a polgármesternek van LMP-je. Vagyis egyáltalán, az LMP zárhatja ki Ivádyt, vagy Ivády az LMP-t?

Az index hírében mindenesetre most azt olvasom, hogy a pártban leginkább azt vették tőle zokon, hogy a hozzá került 495 ezer forint nem került be a pártkasszában, s többen úgy értelmezték a helyzetet, hogy magánkiadásait fedezte abból.

Az írásból egyébként az is kiderül, miszerint az index úgy tudja, hogy egy, korábban MDF-es hátterűként elkönyvelt vállalkozás ajánlott fel 495 ezer forintot Ivádynak, hogy az összeg fejében – elvileg legalábbis – marketing-tanácsadást végezzen.

Vagyis, ha jól értem, az LMP-ben nem azon háborogtak, hogy Ivády milyen sajátos indokkal, milyen hátterű vállalkozástól vett át pénzt, hanem azon, hogy mit tett, vagy mit nem tett azzal.

Elvileg legalább is.

Úgy gondolom, az LMP mindezzel éppen ezzel bizonyította (ismét), hogy az ő házuk táján sem lehet más ez a politikának nevezett álszent hazugsághalmaz.

Ezért hát inkább hagyjuk Ivádyt, meg az LMP-t, s térjünk vissza az új alkotmányhoz. Ami úgy kellett már a magyar embernek, mint egy falat kenyér.

Orbán Viktor pedig bizonyítani igyekezvén, hogy ő egy nagyon, de nagyon demokratikus vezető, olyan alkotmányt akar a nemzeti együttműködés szellemében, amelyikhez mindenki hozzászólhat a nép gyermekei közül.

Kicsit stiches ugyan ez a hozzászólási lehetőség, hiszen amíg nem látunk valamiféle tervezetet, addig elég nehéz érdemi észrevételeket javaslatokat tenni.

De ne fanyalogjunk már megint valamiféle fülke-ellenforradalmár szocik módjára, hanem próbáljunk a lényegre koncentrálni.

Mi legyen ebben az új alkotmányban?

Úgy vélem, ez valamivel azért hosszabb szöveg kell legyen, mint amennyi egy söralátéten elfér.

A minap, holmi Duna tévés filmsorozatokról szóló index cikk kapcsán, beleolvastam a Megafilm Kft. honlapjának bemutatkozó szövegébe. Ez olyannyira frappáns, hogy az alkotmány praeambulumába is egy az egyben átvehető lenne. Sőt, akár Orbán Viktor is mondhatta volna. Csak a Megafilm Kft.-t Magyar néppel kéne behelyettesíteni.

„A Megafilm Kft.-t eddigi tevékenysége, valamint a jövőbeni tervek méltán jogosítják fel arra, hogy magáévá tegye Károlyi Béla Szállóigévé vált mondását, melyet egy törött lábú amerikai tornászlánynak suttogott a fülébe, a mindent eldöntő ugrás előtt: You can do it ! Igen, hisszük, hogy mi is meg tudjuk csinálni!!!”

Szóval, ha ugrani kell, legyünk mi is törött lábú amerikai tornászlányok.

Az teljesen rendjén való továbbá, hogy az alkotmányunkban szó essen a gyökerekről, vagyis a keresztényiségről, a Szent Koronáról, Szent Istvánról, ilyesmikről is.

De, ha már Szent István belekerül, akkor Puskás Öcsit sem szabadna kihagyni. Egyiküknek Szent Jobbja volt, a másiknak Szent Bal.