Olyan statisztika még nem készült tudomásom szerint, hogy mi magyarok mennyire vagyunk átverhetőek a különféle tévés jóslásokkal és mindenféle olyan emeltdíjas betelefonálós tévés játékokkal, ahol állítólag rengeteg pénzt nyerhetünk, ha valamilyen blőd feladványt meg tudunk oldani.
Szerintem ugyanúgy ott vagyunk valahol az élvonalban ebben is, mint teszem azt az öngyilkosságok számában.
De hogyan hihet kicsit is értelmes ember például abban, amit az ATV pénzözön című műsorában művelnek a nézővel?
Érdemes idézni a játékszabályokból.
„A nézők által kezdeményezett telefonhívás a kimenetele szerint az alábbi lehet:
Ha a „megfelelő pillanatban” telefonálnak, akkor automatikusan adásba kerülnek, és ha jó megfejtést adnak, készpénz-nyereményt nyerhetnek.
Ha nem jó pillanatban telefonálnak, egy hangüzenetet hallanak, amelyben arról értesülnek, hogy sajnos nem sikerült adásba kapcsolódniuk és elmondani a megfejtést és sajnos ebben a pillanatban nincs lehetőségük nyerni.”
De a játékszabályzat legfontosabb mondata ez: „A telefonhívás nem garantálja a műsorba kapcsolást, a stúdióba bekapcsolásra nem kerülő hívások is számlázásra kerülnek.”
Ez utóbbi információ a műsor ideje alatt a képernyő alatt futó szövegben folyamatosan ki is íródik.
Vagyis igazából senki nem állíthatja, hogy őt – Juszt László ugyanezen csatornán elhangzó szavaival élve – átverték, félrevezették, megkárosították volna.
Az más kérdés, hogy a műsorvezető azt nem hangsúlyozza, ki, milyen módon kerülhet,pontosabban inkább nem kerülhet adásba, sőt ellenkezőleg folyvást azon méltatlankodik, hogy miért nem telefonálunk már ebben a pillanatban, és fejtjük meg a feladványt.
Akár kétmillió egyszázezer forintért!
Egyszerűen nem érti ez a folyton ordibáló pali, miért nem emeljük fel azt a rohadt telefont, nyomban. Hiszen már vagy egy jó félórája azonnal, de azonnal vége az adásidőnek.
Ma például egy jó csomó nyuszi fejet mutattak, nagy fülekkel, s azt kellett volna kitalálnunk, hogy a tapsifülesek között hol lapulnak meg a kakukktojások. Négy ilyen tojás volt, amiből a műsorvezető engedékenysége folytán előbb hármat, aztán pedig már elég lett volna mindössze kettőt kitalálnunk.
Természetesen a gyermeteg feladvány megoldására a tízéves fiam kábé két másodperc alatt jött rá. Két nyuszinak nem volt szeme. Vagyis vakok voltak a szerencsétlenek.
Vakok voltak, mint a balek telefonálók. (Akik mostanság már, ha kellően beszélnek magyarul, a megadott számokat akár Szlovákiából és Romániából is tárcsázhatják.)
S vakok persze, mint a médiaellenőrző hatóságok. Akik egy sima bazmegbe, vagy egy kivillanó cicibe is belekötnek, és büntetnek, de ezrek naponta történő becsapásába nem.
Ez a műsor karika nélküli, tehát elvileg akár egy hétéves kisgyerek is telefonálhat a megadott számra.
Legfeljebb ez a kis nyuszifül sem kerül adásba, mert éppen „nem jó pillanatban” hívta a tengernyi pénzzel hadonászó, kiabáló bácsit.
Friss kommentek