Bayer Zsolt Madách-díjat kapott.
Ezt az 1964-ben alapított díjat korábban olyanok vehették át többek között, mint Szinetár Miklós, Hubay Miklós, Tempfli József, Sinkovits Imre, Berek Kati, Keresztury Dezső.
Most pedig Bayer Zsolt érdemelte ki.
Róla jut eszembe, hogy a sajtószabadságot féltők, illetőleg a túlzott szabadosságért aggódók egyebek mellett abban is vitatkoznak, hogy a médiajogszabályok bizonyos fogalommeghatározásai eléggé pontosak-e ahhoz, hogy alkalmazásuk során ne kelljen attól félnünk, hogy azokat a médiahatóságok majd önkényesen alkalmazhatják, illetve túl kiterjesztően értelmezhetik.
Ilyen például az a kívánalom, hogy a médiatermék nem lehet alkalmas személyek, kisebbségek, bármely többség, stb. nyílt vagy burkolt megsértésére vagy gyűlöletkeltésre.
A bírálók szerint ez a „gumiparagrafus” is a visszaélések lehetőségét teremti meg a jogalkalmazás során, ami már önmagában is a sajtó megfélemlítését eredményezheti.
Tehát jogos a kérdés, hol az a határ, ami még tolerálható, tolerálandó, s mi az ami már nem.
Egy régi szakállas vicc szerint mértékkel és tartózkodással kell alkoholt fogyasztani. Mérték a vödör, tartózkodás az asztal alatt.
Bayer Zsolt úr ténykedése bizonyítja, hogy egyelőre jó nagy vödörnyi a sajtószabadság hazánkban, sőt az ő esetében már nem is vödörről, hanem egy jó nagyméretű moslékos dézsáról beszélhetünk.
Bayer cikkei alapján bizton állítható, hogy igen tág határok között lehet itt mások: személyek, kisebbségek – teszem azt például a zsidók – ellen gyűlöletet kelteni, őket durván megalázni, sértegetni anélkül, hogy félni kéne a médiahatóságok retorziójától.
Az újdondász Madách-díjas főmunkatárs a Magyar Hírlap Álláspont rovatában, ha jól értem zavaros írását, bűzös végterméknek nevezte például többek között Daniel Cohn-Benditet, Schiff Andrást.
E személyekkel összefüggésben tette azt a megjegyzést is, a Héjjas különítményesek tetteire utalva, hogy sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben.
Írásművében vissza-visszatérőek a bűzös végtermék, véglény jelzők.
Sajátos, hogy e szagos gondolatainak helyt adó Álláspont rovat kommentelési lehetőségét most is azzal a felhívással látták el: „Kérjük tartózkodjanak a becsmérlő, trágár szövegektől.”
De azt sajnos elfelejtették odaírni, hogy ez a figyelmeztetés csakis a kommentelőkre vonatkozik.
Bayer úr ténykedése egyébiránt nem csak a legális sajtószabadság határait tágítja ki, de legitimálja a kuruc.info működését is. Mert ez utóbbi hírportál sértegetésben, gyűlöletkeltésben csupán tehetségtelen epigon Bayer úrhoz képest.
Ott az asztal alatt.
Persze mindezen okfejtés a sajtószabadság határaival kapcsolatban csak akkor igaz, ha Bayer úr tevékenységét újságírásnak tekintjük. Mert szerintem körülbelül annyira lehet az ő munkásságát ennek nevezni, mint amennyire valakiknek a nyakig beásását, vagy felakasztását művészi performánsznak hívhatjuk.
Friss kommentek