Régebben voltak híres emberek, híres zenészek, színészek, politikusok, stb. Akiket sokan ismertek és tiszteltek. Aztán egyszer csak megjelentek hazánkban az úgynevezett celebek. A szó a celebritas – híresség, előkelőség – latin szó rövidítése.

Ezekre a honi celebekre többnyire az jellemző, hogy a tehetségük ugyan nem sok, ha van nekik ilyen egyáltalán, ám annyit mutogatják az ábrázatukat, hogy az emberek előbb-utóbb felismerik őket az utcán, és összesúgnak mögöttük: ez az a… hirtelen nem ugrik be a neve…hát tudod már ki…

Később aztán persze leesik nekik, hogy például valamelyik fingóversen, vagy böfögőverseny győztese az illető.

Az általunk használatos celeb szónak bizony van némi stichje. Leginkább a gagyi hírességek, előkelőségek kaphatják ezt a jelzőt.

Celeb például a kereskedelmi tévé bemondónője is, aki celeb mivoltára hivatkozva cirkuszt rendezhet egy hotelban akkor, amikor a szauna használatát más földi halandókkal kellene megosztania. A celeb az ilyen helyzetet megalázónak tartja, hiszen azt gondolja, hogy miután ő hiresség és előkelőség, a helyzete is kiváltságos kell, hogy legyen. Vagyis reá más szabályok vonatkoznak, mint a nagy átlagra.

Lang Györgyi ma reggel tipikus példáját adta ennek az übermensch cseleb-gondolkodásnak, amikor egy reggeli tévéműsorban, ha jól értettem kissé zavaros gondolatait, mintha azt nehezményezte volna, hogy a Tesco biztonsági őrei miért tettek Bakács Tibor ellen feljelentést. „Ha én lettem volna a biztonsági őr, és hát észrevettem, akkor szóvá tettem volna e- vagy esetleg lett e volna bennem annyi erősség, hogy azt mondom halló Settenkedő úr tegye vissza a szalámit mert látjuk.”

És akkor ugye Bakács úr visszateszi a szalámit, s akkor ugye, most nincs ügy.

De Lang Györgyi szájából ezen túl is elhangzott még egy nagyon érdekes mondat.

Eszerint: „ha ott akkor konkrétan éhes lett volna, akkor kér tíz deka szalámit szeletelve, s ami ugye egyszer már bevált, egy kifli kíséretében megeszi.”

Mit jelent az a megjegyzés, hogy „ami ugye egyszer már bevált”?

A képzelet szárnyalni kezd.

A kifliről jut egyébként eszembe, hogy kilenc évvel ezelőtt éppen ugyanebben a Tescoban keveredett lopás gyanújába Selmeczi Gabriella, napjaink fülkeforradalmának nyugdíjvédő komisszárja is.

Akkor kiderült, hogy a képviselőnő feltehetően ártatlan, valójában egy ismerőse, akivel az üzletben futott össze, fogyasztott el fizetés nélkül egy sóstanglit.

Selmeczi szerint eleinte őt gyanúsították, de a közel kétórás kihallgatás második részében már tanúként kérdezték őt.

De most utólag már nem is ez a lényeg. A lényeg az, hogy a jobboldal csak ne dumáljon, ne törjön pálcát a baloldali kötődésű Bakács Tibor fölött. Hiszen tény, akárhogy is magyarázzák ezt, hogy Selmeczi bizony – kár tagadni – mégis csak kabát, akarom mondani kiflilopási ügybe keveredett.