Megváltozott a világ, megváltozott a köznyelv is. Régen a focipályákon is a játékvezető megsértésének legdurvább módja az volt, hogy a nézők kórusban kiabálták, szemüveget a bírónak!

Hogy mostanában mit kiabálnak? A Fradi tábor egyik kedvelt rigmusa például: … cigányok, basszátok az anyátok! A kipontozott helyre mindig az aktuális ellenfél neve kerül. És ez még a konszolidáltabb mondókáik közé sorolandó. Teszem azt például az Auschwitzba induló vonathoz képest.

Néztem tegnap a tévében a Győr-Szombathely meccset. A közelképen jól leolvasható volt egy közismert magyar káromkodás a Győrben játszó grúz Aleksidze szájáról.

A politikában is valamikor egy sima lehülyézésért is arcába vágták a másiknak a kesztyűt, s párbajra hívták egymást az urak.

De hol vagyunk már ettől?

A magyar parlamentben az elmúlt évek során olyanok kurvaanyáztak már, mint Szabó Zoltán, Kuncze Gábor, vagy a kisgazda Lányi Zsolt.

Gyurcsány pedig, ha másért nem is, de a beszédstílusáért biztosan be fog vonulni a halhatatlanságba. A kurva ország és az elkúrtuk szállóigévé vált. De ugyanígy Horn Gábor ama örökbecsű megjegyzése is, miszerint „Nem azt mondták Feri, azt mondták, hogy menj a picsába. Valljuk be!”

A mai magyar újságírás sem kivétel persze e tendencia alól. Bayer Zsolt fekáliastílusa például közismert.

(Persze azért régebben is akadtak kivételek. „Foglalod a kurvanyádat. De nem ám a min hazánkat!” -.indulatoskodott Petőfi.)

Elképzeltem, hogyan írná meg ma a költő közismert versét.

A mutter

Már egy hete csak a muteron
agyalok mindig, be-benyomva.
Nyikorgó biszbasszal ölében
tepert a padlásra, ügetett a luvnya.

Én még pöcs porbafingó voltam
rinyáltam meg cirkuszoltam.
Hagyja a cuccot a büdös picsába.
Velem kavarjon fel a padlásra.

De ő csak dzsalt, gályázott némán,
nem anyázott, nem is baszott énrám
s a rongyai oltárin suhogva
aveltak, szálltak a magosba

Nem balhéznék, de most már késő,
most látom, mily kurva nagy ő –
szürke sérója lebben az égen,
kékítőt old az éj vizeletében