Olvasgatom Gyurcsány Orbánhoz címzett hosszú és unalmas, újat nem tartalmazó nyílt levelét a Facebookon. A lényege, hogy a nyolc éves szocialista kormány kudarcaiért valójában a felelőtlen, gyáva, pojáca Orbán és pártja a felelős, mert minden költekezést lelkesen támogatott, vagy éppen maga kezdeményezte.

Aztán jön az én kedvenc mondatom, amiben Gyurcsány önmagáról viszont megállapítja: „Én 2006-tól radikálisan csökkentettem a hiányt.”

Egyes szám, első személyben. Vagyis nem az MSZP, nem is a kormány. Hanem kifejezetten és csakis Én – Gyurcsány. Így fogalmaz egy echte demokrata.

Az már egy másik kérdés, hogy tényleg radikálisan csökkent-e a hiány és milyen áron.

Gyurcsány korábban egyébként nyílt levélben vonta felelősségre a volt köztársasági elnököt is: „Vajon látja-e saját felelősségét abban, hogy pár hónapja olyan politikai erő jutott hatalomra, amely nem erősíteni, hanem ellenkezőleg, gyengíteni szeretné a parlamentáris demokráciát, a jogállamiságot?”

Szóval ez a Gyurcsány gyerek folyton izeg-mozog, nem nagyon bír magával. Miniszterelnökként, programokat gyártott szakmányban. Amióta már nem az, ezeken az unalmas téli estéken láthatóan majd megöli a tenni vágyás. Az odamondani vágyás. Nem csodálnám, ha hamarosan kitalálná az évértékelők helyett a havi értékelő beszédek műfaját. Később pedig áttérne a heti értékelőkre.

De hát valójában ezt teszi ő már jó ideje. Szinte naponta értékeli a „vezér” ténykedését.

Ezeknek az értékeléseknek a lényege, hogy ez az Orbán nevű „vezénylő tábornok” milyen mérhetetlenül gyáva ember, aki persze önkényuralomra tör.

Csak arra nem gondol, vagy, ha igen, úgy az orrától nem látja az erdőt, hogy a fellépései nem aratnak osztatlan sikert. Sőt, osztott sikert se nagyon. A pár ezer fanatikus öregecskedő hívén kívül a baloldal is riadtan, félve figyeli ámokfutó ténykedését. Jobboldalon viszont titkon örülnek, hiszen minden egyes Gyurcsány megszólalás újabb szög a liberalizmus koporsójába.

Gyurcsány az MSZP Kókája. Látják ezt persze az érintettek is, de egyelőre tanácstalanok. Mivel okoznak nagyobb kárt a hazai baloldalnak, ha hagyják érvényesülni Gyurcsány beteges szereplési vágyát, vagy ha véget vetnek neki.

Mindettől függetlenül persze a hazai baloldal köszöni, jól van. Jól mutatja ezt a Lehetne Mis-Más a Politika (De Nem Az) példája, akik az SZDSZ-nél jóval hitelesebben, őszintébben képviselik azt a fajta józan ellenzéket, amelyre oly nagy szükség lenne nagyobb méretekben is. Ennek lényege a következetes, engesztelhetetlen kritika, ám semmiképpen nem ama pökhendi orrfennhordó, bicskanyitogató stílusban, amelyet az MSZP, illetőleg más előjellel, de a Jobbik is megenged magának.

Az LMP a TASZ-szal kiegészülve sokkal több borsot képes a Fidesz és Orbán orra alá törni, mint Gyurcsány palacsintasütés közben összehordott kötcsei okosságai. És remélem így lesz ez a jövőben is.

Persze ha Gyurcsány börtönbe kerülne, egy darabig megszabadulnánk tőle, s legalább ő is rendesen megtanulna angolul, mint Kossuth, akit annak idején a királyi kúria négy év börtönre ítélt, s akinek odabent Shakespeare lett a kedvenc olvasmánya.

Azt nem tudom, hogy Gyurcsány is az angol drámaírót preferálná-e a sitten, ám ha igen, szinte biztos, hogy a királydrámákból is Orbánra asszociálna.