Eddigi tapasztalataim alapján arra számítottam, hogy ez a dandártábornok, a tavaly ősszel több mint tízmilliárdért létrehozott Terrorelhárítási Központ igazgatója, egy kövérkés, pohos, kopaszodó, szódásüveg szemüvegű, korpás hajú úr, aki tán még kicsit nagyothall, s selypít is. Hiszen mifelénk nem az a lényeg, hogy valaki ért-e ahhoz, ahová tették, hanem, hogy megbízható legyen. Az még jobb, hogy ha valamelyik politikai potentátnak is a rokona.

Ám azt látom, hogy bizony nem egy tornából felmentett, hanem egy jó kiállású, snájdig raszta hajú férfiú. (Persze az ő megbízhatóságához sem férhet kétség. Orbán személyi testőre volt.)

Aki esetleg nem tudná, a Terrorelhárítási Központ jogszabályban meghatározott feladata a Magyarország terrorfenyegetettségének elemzése-értékelése, a kormányfő és az államfő személyi biztosítása, a Magyarország területén történt terrorcselekmények, emberrablások felderítése.

De hát hol itt a terror?

Persze Murphy stílusában mondhatnánk, hogy ahová villámhárítót telepítenek, oda előbb-utóbb belecsap a villám is.

Ám egyelőre itthon az istennek sincs olyan mérvű terror, amit el kéne hárítani. Így hát addig is körül kellett nézni a térképen. Azért a sok milliárdért  mégsem ülhetnek hónapokig tétlenül, ölbe tett kézzel. Szerencsére most találtak ilyen helyet. És átruccantak Líbiába.

Egyelőre tehát azzal van tele a sajtó, hogy a hazai terrorelhárításra szakosodott urak halált megvető bátorsággal hogyan mentettek ki embereket Líbiából, minden véráldozat nélkül. De mit fognak csinálni majd ezután? Bár biztató, hogy az egész arab világ forrong, minden nap azért még sem lesz szükség rájuk, hacsak néha egy-egy csődbe ment utazási iroda kint rekedt utasainak hazaszállítására is nem őket fogják felkérni.

Ülnek szerencsétlenek a körletükben, talpig készenlétben, beöltözve, tettvágytól fűtve, s az istennek nem akad sehol egy kis elhárítandó terror. Mert az mégsem az igazi, hogy lökött Jobbikosokat és Fradi ultrákat figyeljenek naphosszat.

Annál viszont nincs rosszabb, mint a tétlenség.

Ám a brigadier general és csapata arról álmodozik, hogy előbb-utóbb azért lesz egy jó kis szaftos hazai terror is, aminek elhárításával címlapokra kerülhetnek. Addig pedig afféle bemelegítésként közönséges bűnözőket hajkurásznak. Csak jóval drágábban, mint a többi rendőr.

A napokban Hajdú dandártábornok úr egyébként reménykedve azt nyilatkozta, hogy hazánkban nincs ugyan terrorveszély, de a fenyegetettségünk valamelyest nőtt az utóbbi években.

Remélem nem az állam terrorjára gondolt.