MegszorításMegszorításMegszorításMegszorításMegszorításMegszorításMegszorításMegszorítás

Az MSZP ellenzéki kommunikációja rendkívül egyszerű. Orbánék minden lépésével kapcsolatosan azt kell sulykolni, hogy a Fidesz nem akar mást, mint megszorítani.

Valamikor, a békebeli szocializmusban megszokott volt, hogy az árrendszer teljesen mozdulatlan. Ha esett, ha fújt, egy doboz gyufa ára, a gyufaszálmérettől függően 30 és 40 fillér volt, egy gombóc fagyi 50 fillér. A lecsókolbász két forint. Az árdrágítás pedig bűncselekmény volt.

Aztán egyszer csak elkezdtek az árak változni. Persze akkoriban sem áremelésnek nevezték az áremelést, hanem árrendezésnek. Sőt trükkösen úgy hajtották ezt végre, hogy néhány termék árát valóban csökkentették is. Az alapvető élelmiszerek árát felemelték, de a lila párnaciháké csökkent. Később azt a kommunikációs trükköt is bedobták, hogy az „árrendezésekről” a párttagságot egy nappal előbb értesítették, mint az ideológiailag elmaradottabb párton kívülieket.

Kádár idején lehetett azt a viccet hallani, hogy Kádár megkérdezte a központi bizottság tagjaitól: elvtársak, hány forint legyen egy kiló hús ára? Amire az volt a válasz, hogy mindegy Kádár elvtárs, csak ötvenhat ne legyen. Akkoriban járta egyébként az a vicc is, hogy a konyak a munkásosztály itala, amit választott képviselőin keresztül fogyaszt.

Visszatérve az MSZP kommunikációjára, ennek az a lényege, mint a szorító sarkában tanácsokat osztogató ökölvívó edzőé. Az ellenfélnek azt a pontját ütni, ami legjobban fáj. Felrepedt a bal szemöldöke, akkor azt kell püfölni egyfolytában, hátha elérhetünk egy technikai k.o.-t. A szocialisták tudják, hogy az egykori ellenzéki Fidesz is, de maga a nép is nagyon érzékeny a megszorítás szóra. Ezért a megoldás egyszerű, minden Fidesz intézkedést rögvest úgy kell kommunikálni, hogy annak a lényege nem más, mint megszorítás. (Például a bankadóknak is a nép issza meg a levét, mert áthárítják.)

Tukacs úr ma reggel a Ma reggelben arra a kérdésre, hogy egyetért e a rokkantnyugdíjasok számának csökkentésével, pontosabban az állrokkantnyugdíjasok kiszűrésévél, azon siránkozott, hogy a Fidesz a legvédtelenebb, legkiszolgáltatottabb csoportokat támadja mindig. Ezek az emberek nem jókedvükből rokkantak, betegek. Egyébként sem tudnának nekik munkát adni.

Természetesen ez legalább akkora demagógia, mint anno a lélegeztetőgép duma, amit szintén a szocialisták engedtek meg maguknak 2002 tájékán.

Jó lenne, ha nem csupán ilyen színvonalú kritikák érnék az Orbán kormány nagyívű elképzeléseit. Mert ezekkel még Szijjártó is félkézzel el tud bánni.