Mostanában valahogy úgy vagyok Gyurcsány blogjával, mint a Kuruc.info írásaival. Néha-néha elolvasom, s jóllehet tudom, hogy rosszindulatú zagyvaságok, de mégis újra és újra kíváncsi vagyok, lehet-e még lejjebb, lehetséges-e még nagyobb marhaságokat annál leinni, mint korábban.

Gyurcsány legújabban azt a módszert követi, hogy kifundálja, szerinte Orbán mit fog tenni, majd ezt a leendő feltételezett tettet már úgy kezeli, mint megvalósult tényt, és az ellen bőszen hadakozik.

Mint a viccbeli medve, aki már előre azon füstölög, hogy a nyuszi a fűnyírót úgy sem fogja neki kölcsönadni, és azt vágja a szemébe: tudod mit, kisnyúl? Baszd meg a fűnyíródat!

Azt Gyurcsány sem vitatja persze, hogy az alkotmány megtartása azoknak is kötelező, akik azzal nem értenek egyet.

Friss – és aligha áprilisi tréfának szánt – blogbejegyzésében azonban sajátos logikával eljut oda, hogy Orbán Viktor még a képviselői eskü szövegét is meg fogja változtatni, s felteszi a kérdést: „Mi történik akkor, ha Orbán elvárja, hogy alkotmányával mindenki egyetértsen?”

Hogy miért tenné ezt Orbán, arra meg sem próbál választ adni, mégis úgy tesz, mintha ez egy fenyegető létező dilemma lenne a számukra.

És a volt miniszterelnök – a rendszeresen legyávázott Orbánnal szemben – papíron ezúttal is nagyon, de nagyon bátor. Bátran kijelenti ugyanis, miszerint „Biztosíthatom a miniszterelnököt, hogy sokan leszünk, akik nem teszünk esküt arra, hogy egyetértünk Orbán alkotmányával. Nem ér annyit a képviselőség, hogy engednénk megtörni magunkat.”

A blogger, mint afféle budai kertvárosi Dolores Ibarrurri, megvetően a gyűlölt diktátor arcába vágja: No pasaran! Inkább vesszen a parlamenti helyünk.

S aztán jön a kemény figyelmeztetés is, amitől a gyáva vezér tutira betojik majd. „De figyelmeztetem Orbánt: ha diktálni akar, akkor lehet ugyan, hogy mi elveszítjük mandátumunkat, de neki sem marad sok ideje ezek után kormányozni. Mert ráomlik a dölyfös erőszak általa épített vára.”

( Mily szépen skandálható szavak: mert ráomlik a dölyfös erőszak… !)

Majd a blog egy végső, immáron prózai figyelmeztetésben kulminál. „Úgy hogy azt tanácsolom: ne merészelje megpróbálni!”

S Orbán naná, hogy nem merészeli.