Meghalt az Alkotmány, éljen az Alaptörvény! Isten áld meg a magyart.

A szocialisták az eltelt egy évben folyton azt hangoztatták, egyre kétségbeesettebben, egyre agresszívabban, s persze egyre reménytelenebbül, nincs alkotmányozási kényszer. Jó, nem vitás, mondták, az 1949. évi, a rendszerváltozáskor fazonírozott, sokszor módisított alkotmányunk a szándéka szerint is ideiglenes volt, de miért is kell ilyen kutyafuttában újat alkotni?

Hiszen nincs alkotmányozási kényszer.

Ráadásul ha már mégis alap-törvénykezni akarunk, akkor miért nem konszenzussal tesszük azt.

Ahogy Chon-Bendit egyik interjúban sarkosan megfogalmazta, egy alkotmány csak akkor legitim, ha azt a nép nagy többsége elfogadta.

Valamivel azért jó, ha tisztában vagyunk. Olyan, hogy konszenzusos alkotmány (alaptörvény), olyan nem létezik. Aki az 1989-esre hivatkozik, annak valójában fogalma sincs arról, mi is történt akkor. Adva volt egy haldokló, közutálatnak örvendő – tehát már illegitim – egypárt az egyik oldalon, s egy csomó senki által nem ismert, meg nem választott önjelölt – tehát még illegitim – pártocska, önjelölt vezetőkkel, a másik oldalon. Akkor ez a különleges, egy nép történelmében igen ritkán előforduló hatalmi vákuum kényszerítette a szereplőket arra, hogy megegyezzenek.

Most azonban, bármennyire is nem tetszik ez az MSZP-nek, s a többi ellenzéki pártnak, nem egy illegitim hatalom áll szemben illegitim hatalmakkal, hanem éppen ellenkezőleg. Senki által nem vitatott szabad választások alapján van legitim kétharmadja egy pártszövetségnek. (Az már más kérdés, hogy ez a kétharmados parlamenti arány igazságos-e a leadott szavazatok alapján. A konszenzusos alkotmányunk szerint igen.)

Szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy ez egy ritka történelmi pillanat. Nem valószínű, hogy a közeljövőben, pár évtizeden belül bármely párt is kétharmadot tud szerezni. Ha pedig ez így van, akkor ez azt is jelenti, hogy ha most nem, akkor az elkövetkezendő évtizedekben biztosan nem lesz alkotmányozó többsége egyetlen politikai erőnek sem. Az pedig kizárt, hogy ilyen alapvető kérdésekben a jobb - és baloldali erők bármikor is egyetértésre jussanak. Az árkok már sokkal nagyobbak. (Ez nem autópálya mutyi vagy olajbiznisz, közös érdekekkel.)

Ha innen nézzük, hát azt kell mondani, igenis van alkotmányozási kényszer.

Egyébként pedig ne higgyük, hogy az MSZP szíve szerint nem alkotmányozna, ha tehetné. Hiszen azért az ő fiókjukban is ott lapult az a fránya tervezet.

Ám erre még Antall is azt mondaná összevont szemöldökkel, tetszettek volna nem elkúrni mindent az utóbbi nyolc évben, s tetszettek volna választásokat nyerni. S akkor tetszhettek volna önök alkotmányozni – méghozzá konszenzusos alapon. (Ahogy azt persze Móricka elképzeli.)