Az index fotóján egy elesett 97 éves vénembert látunk, amint némi segítséggel a vádlottak padjához, pontosabban székéhez vánszorog. Az inge kilóg.

Szánalomra méltó látvány, a szemlélőben óhatatlanul feltámad a vágy, hogy odalépjen és támogassa szerencsétlent.

Közel hetven éve persze ő még fiatal, snájdig tisztecske volt, s nem szorult segítségre. Akkoriban ő segített másokat.

Mármint a halálba.

Azzal vádolják ugyanis, hogy csendőrszázadosként kivégzésekben működött közre 1942 januárjában, Újvidéken.

Dr. Zétényi Zsolt védő szerint mindez csupán fikció.

Ne vitatkozzunk ezen egyelőre, hiszen az is lehet, hogy igaza van, majd a bölcs bíróság eldönti.

Efraim Zuroff, a Wiesenthal-központ vezetője a tárgyalás kapcsán az indexnek azt mondta, hogy örül és elégedettséget érez, hogy Képíró Sándor megérte a pert. Nem az elesett öregembert kell nézni, hanem az életerős fiatalemberre kell gondolni, aki a háborús bűncselekményeket elkövette.

Szerintem ebben teljes mértékben igaza van, feltéve, hogy ilyen sok idő múltán is még bizonyítható lesz a vád, és bűnösnek tartják majd, s el is ítélik. Akkor bizonyára börtönbe kerül, s nyilván ott is fog meghalni. Egy háborús bűnös megérdemli. De mi van, ha esetleg nem lehet a vádat bebizonyítani? Akkor bizony hőst csinálunk egy csendőrszázadosból.

Ahogy a Nemzeti Jogvédő Alapítvány fogalmazott még 2008 októberében: „A Képíró ügy lesz a nácivadász akció egyik legnagyobb kudarca.”

Efraim Zuroff egyébként olyasmit is nyilatkozott az indexnek, hogy:

„Magyarországnak, ahol különösen nagy probléma a szélsőjobb erősödése és a romaellenesség, egy ilyen per jót tesz, mert lehetőséget teremt a múlttal való szembenézésre.”

Zuroff úr ebben viszont sajnos biztosan téved, mert akárhogy is végződik ez az eljárás, nem lesz itt semmiféle szembenézés, hanem lesz helyette még erősebb antiszemita fröcsögés. Különösen egy esetleges felmentés esetén.

A kuruc.info máris zsidó mókának, showműsornak nevezte a tárgyaláson történteket.