A Magyar Országház önjelölt nyelvőre és amatőr színikritikusa legutóbb egyik parlamenti bizottsági ülésen egy közismert közmondás kifacsart felemlegetésével megint megcsillogtatta sajátos verbális humorát.

Nem tudom, ki emlékszik még arra a korábbi, szintén igen mulatságos megjegyzésére, miszerint Alföldi Róbertet azért nem merik elbocsátani, mert nem mernek neki hátat fordítani. Aztán az is rettentő vicces volt, amikor megkérdezte: a Nemzeti Színházat Alföldi meddig használhatja még melegedőnek? Bár nem kizárt, hogy ez utóbbit már Vonától hallottuk valahol – de valójában gancegál, egyik kutya másik eb, mondhatnánk mi is stílusosan.

Novák Előd a napokban abban a bizonyos parlamenti bizottságban a Nemzeti Színház igazgatójára célozva többször is megismételte, miszerint addig jár a köcsög a kútra, míg el nem törik. Ezt láthatóan nagyon jó poénnak tartotta. (Hat éves korom környékén nekem is borzasztóan tetszettek az ilyesfajta szellemességek: mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc. Aki korán kel, álmos. Aki másnak vermet ás, az sírásó.)

Nem tudom, Novák úr és cimborái hallottak-e már egyébként arról a nagy magyar(?) íróról, akinek a nevéhez fűződik az ars poétikájának is felfogható közismert kijelentés, miszerint humorban nem ismerek tréfát.

Ha ismerik,ha nem, láthatóan ők ennek a fordítottját tartják követendőnek.

A tréfában nem ismernek humort.

Nekem Novák Előd köcsögös jópofáskodásáról, pontosabban idétlenkedéséről egyébként az a magyar közmondás jutott eszembe, amely szerint bolond lyukból bolond szél fúj.

Pontosabban, kissé átalakítva: bolond segglyukból bolond szél fúj.

Ez utóbbi változat azért is találóbb, mert Novák úr és eszmetársai – hogy én is egy közismert szólással éljek – gyakran csinálnak segget a szájukból.