Ketten pályáztak az Új színház élére, a jelenlegi igazgató és Dörner György. Most az utóbbi örülhet.

Merthogy övé lett ez a – ő szavaival élve – firma. A főpolgármester őt nevezte ki. Őt találta alkalmasabbnak Márta Istvánnal szemben.

Természetesen szigorúan szakmai alapon.

Mert oly sikeres pályázatra ragadtatta magát, hogy még a gondolatait közreadó számítógépes rendszer is kapásból lefagyott! Legalábbis az index azt állítja, az atlatszo hu szerverét Dörner csinálta ki.

Pedig szerintem erről szó sincs. Csakis a kábítószer hatása alatt vonagló sztárok és csápolóik lehetnek a ludasok.

A nyertes pályázatát Dörner úr teletűzdelte fontos, magvas gondolatokkal, ezért attól aztán nem fagyhatott le tutira semmi.

Legfeljebb a másik pályázó, a jelenlegi direktor: Márta István úr – és társulata arcáról a mosoly.

A színház átnevezési ötlete meg egyenesen hátborzongató.

Hátország színház. Hát…

Hátast dobok mindjárt.

Egyébként ami valószínűleg leginkább győzelemre segíthette riválisával szemben, hogy Dörner pályázatával hadat üzen a gonosznak.

Pontosabban az elfajzott beteges liberális retrográd, talmi hegemóniának. A kommunista mételynek. Bordélyházak szintjére süllyedt csomópontjainak.

Reszkessetek sötétben bujkáló retrográd talmi elemek!

A dolgozatában szóba hozta a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot is.

Akár Tiborc panaszát hallanánk:

„Sovány nyakunkra izmaelitákat/ Ültettek – ez már égbe kiált.”

Ámbár Dörnernek aligha az izmaelitákkal van baja. Lehetséges, hogy inkább az izé, izra… ?

Persze Tiborc emlékeim szerint olyasmit is mondott ám:

„Hahogy panaszkodni akarunk, előbb/ Meg kell tanulnunk írni”