Olvasom, hogy Garamvölgyi László 25. könyvében arról írt, szerinte Mátyás királyt Beatrix ölte meg. Úgy látszik, az egyszeri szóvivő elhatározta felderíti a magyar történelem lezáratlan bűnügyeit.

Na, nem azokra gondolt, amiket mostanában követtek el, teszem azt például a miskolci ápolónő gyilkosára, Farkas Helga elrablására és meggyilkolására, az alvilági vezér Boros Tamás felrobbantására, vagy a Fenyő Jánossal való leszámolás esetére. Vagy esetleg megtudni, hogy tényleg, mi is történt 2006 őszén.

Ő előbb József Attila szomorú sorsát vette górcső alá, most meg legújabban Mátyás királyét. És némi kis után-nyomozással már be is bizonyította, megölték azt a szerencsétlent. Méghozzá előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel. Nem tudom Garamvölgyi úr adatgyűjtései során használt-e titkos módszereket, lehallgatást, spicliket, ilyesmiket, és azt is csak remélni merem, hogy nem pofozott fel senkit a terhelő adatok kikényszerítésére.

A perspektíva mindenesetre beláthatatlan. A szóvivő úr állítólag már azt fontolgatja, hogy megvizsgálja,  hová lett Attila alias Bendegúz nevű úriember koporsója, amit állítólag a Tisza holt-ágába helyeztek el.  Erősen arra gyanakszik, azért nem találják, mert annak idején az arany, ezüst és vas koporsót ellopták. A korabeli dokumentumokból azt is tudni véli, hogy romák voltak az elkövetők. Állítólag néhány körzeti megbízott már razziázik is a Szeged-környéki cigánytelepeken. Sőt talán már beismerések is vannak.

Persze az is megérne egy misét, hogy végül is hogyan halt meg az Isten Ostora. Mert bizony Garamvölgyi úr az a hír járja, hogy a nászéjszakáján a felesége, Ildikó (Krimhilda) végzett vele.

Tehát van itt még igen sok teendő, mert, hogy a későbbi magyar történelem is tele van felderítetlen bűnügyekkel.

Hogy nagy hirtelenjében csak néhány ismertebb esetet említsek, az a Csele patak-ügy sem tiszta ám például. Azt beszélik, hogy II. Lajos nem belefulladt, hanem Szapolyai  György ölte meg Székcsőn. Előbb ráordított, hogy te „bestye tanchos kiral, te parázna. Elvesztetted Magyarországot!”  Lajos meg hiába védekezett azzal, hogy ez nem az ő akarata volt, hanem a rendeké és a főpapoké, Szapolyai kardjával könyörtelenül leszúrta őt. Ami legjobb esetben is erős felindulásban elkövetett emberölés bűntett alapos gyanúja megállapítására alkalmas.

Azt a vadkan sztorit is érdemes lenne alaposabban megvizsgálni. Tuti, hogy összebeszéltek a szemtanúk. Zrínyi Miklóssal a Csáktornya környéki kursaneczi erdőben vadászaton puskalövés végzett, nem a vaddisznó. Méghozzá az informátorok szerint a bécsi kormány által fölfogadott vadász Póka István orozva lőtte agyon. Ezt még a vádlottra legenyhébb ügyvédi megközelítéssel is legalább foglalkozás körében elkövetett halált okozó veszélyeztetésnek kellene minősíteni.

Alakítsuk hát át az egész történelmünket krimivé. Mit is fárasztja magát az a sok ostoba történészprofesszor. Majd ezen túl a rendőreink írják a történelmet.