Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese a Vörös festék című cikkében Dániel Péter legutóbbi akciója kapcsán a jobb- és baloldalról elmélkedik és haditudósításában arra a megállapításra jut, miszerint „Dániel Péter eldöntötte a régóta húzódó csatát: a jobboldal látványos erkölcsi győzelmet aratott a hazánkat dúló csendes polgárháború egyik leglátványosabb ütközetében.”

A magasröptű írás ürügyén most ne menjünk abba bele, hogy miként is ítélhető meg Dániel doktor azon sajátos performansza, midőn vörös festékkel öntötte le azt a faszobrot, amelyiken vitéz nagybányai Horthy Miklós egyébként inkább néz ki egy kisvárosi álarcosbál jelmezversenye kissé megszeppent első bálozó résztvevőjének, mintsem a Magyar Királyság nagyhatalmú, erőskezű kormányzójának. Dániel egyébként az elcsúfított szobor előtt pózolva meg is örökítette eme általa nagyszerűnek vélt eseményt. Az ügyvéd úr az elhíresült fotón olyan önelégült képet vág, mint egy önön bátorságától megrészegült afrikai oroszlánvadász az elejtett zsákmánya mellett.

E cselekedet hazai visszhangjáról csak annyit, hogy volt, akiknek tetszett, de sokan még a baloldalon is egyértelműen elítélték, mert szerintük nem effajta eszközökkel kéne reagálni az ilyen és hasonló jobboldali, szélsőjobboldali provokációkra.  (Szoborállításra, utcaelnevezésre, egyebekre.) A jobboldali sajtó természetesen egyöntetűen elmarasztalóan, felháborodottan foglalt állást.

A főszerkesztő-helyettes úr sem rest irományában Dánielt mindenféle sértő kifejezésekkel illetni: „magamutogató”, „roppant ostoba”, „elfuserált éjszakai partizán”, ”ostoba tökfilkó”, aki az „ávós verőlegényekhez hasonlóan” az éj leple alatt vitte végbe gonosz tettét.

Szentesi Zöldi úr azonban ezen ügy kapcsán nem elégedett meg Dániel bősz ostorozásával, hanem igyekezett az egész baloldalról általános érvényű ítéletet is megfogalmazni. Erre őt – állítása szerint – maga Dániel ügyvéd úr jogosította fel, akinek „Szánalmas cselekedetében semmi meglepő nincsen, mindazonáltal tényleg köszönjük neki, hogy – deklaráltan is – a baloldal nevében követte el tettét.”

A, főszerkesztő-helyettesi logika szerint egy ilyen kijelentés elég alap az egész baloldal képletes vörös festékkel leöntéséhez: „A jó hír pedig – ismétlem – a baloldal pőre feltárulkozása. Újra megmutatták az arcukat. Hiába szónokolnak bármiről, ennyit tudnak, ennyire képesek, így szocializálódtak, ez a vérmérsékletük.

Ők ilyenek. Tárgyalásképtelenek. „

Én viszont, a főszerkesztő-helyettes úrral ellentétben még az írásának elolvasása után sem állítom, hogy az egész jobboldal csupa szánalmas ostoba tárgyalásképtelen tökfilkókból állna.

Szentesi Zöldi László viszont láthatóan a Kövér László féle világlátáson szocializálódott, miszerint a tőle balra ülők örüljenek, hogy egyáltalán ott lehetnek a parlamentben.