Basszátok meg, én kurvára egyetértek ezzel az Orbán nevű fazonnal. A fasz kivan ezzel a sok hülye politikussal. Már a nagyfaterom is mindig azt mondogatta, kisfiam, a politika úri huncutság. A nadrágos urak szórakozása. De most Orbán végre nem csak beszélt, de cselekedett is. Azt szeretné, hogy függesszék fel a pártok állami támogatását. Már éppen ideje volt. Akkor, amikor az ország szarban van, amikor ez elmúltnyolcév miatt ott tartunk, ahol tartunk, akkor ne óbégasson az a sok ingyenélő politikus a mi lóvénkból! Egy lópikulát!

Tartsák el magukat a gecik. De szerintem nincs is rájuk szükség. Hiszen állandóan csak áskálódnak, meg a parlamenti ülésteremből kivonulgatnak, tüntetgetnek, és akadályozzák a közlekedést, aztán meg külföldön jelentgetnek föl bennünket minden csip-csup emberjogi ügyben.

Bezzeg a nagyszerű alaptörvényünk megalkotásához nem fűlött a foguk. Menjenek el dolgozni három műszakba vagy közmunkásnak Gyöngyöspatára. Aztán a szabadidejükben pofázhatnak kedvükre. Örüljenek egyébként is, hogy lyuk van a seggükön, és egyelőre a pártjaik anyagi támogatását függesztjük fel és nem őket.

Az a majdnem három milliárd, amit így megspórolunk az meg majd jó lesz valami sokkal fontosabb, nemesebb célra. Istenem, hány Horthy szobrot, emléktáblát lehetne például abból szerte az országban felavatni! És hány utcát lehetne még átnevezni mindenféle kétes múltú történelmi figurákról!

Szerintem, Orbán úr, nem is szabadna itt megállni. Ott van az a kibaszott nagy Országház is. Ha már úgyis átalakítjuk a Kossuth teret, kezdjünk azzal is valami értelmeset. Lehetne például a helyén egy focisuli. A képviselő urak pedig, akik ott vetik magukat egész nap abban a nagy épületben, húzzanak át valamelyik környékbeli sörözőbe, ott is bőven elférnek, főleg, hogy már 2014-től kezdődően kevesebben is lesznek. Ott aztán hangoskodhatnak, kiabálhatnak kedvükre.

Szerintem választásokat se tartsunk egyelőre, amíg ilyen kurva nagy baj van. Azon is sok pénzt lehetne fogni. És talán majd tíz-húsz év múlva ismét visszatérhetünk erre a kérdésre is, amikor az egykulcsos jövedelmi adó, Széll Kálmán terv és az egyéb – az ellenzék által aljasul megszorításoknak nevezett – bölcs kormányintézkedések gyümölcse beérik.

Amikor majd elmondhatjuk azt is végre, hogy az EU-ban hazánk nem gyarmat, hanem erős bástya.

Addig is hajrá Magyarország, hajrá Vidi!