Bayer Zsolt Mikulás napi ajándéka ez a Véletlenül megint - című vezércikk, amelyik azt a végkövetkeztetést engedi sejtetni az olvasóval, hogy Gyöngyösi Márton lényegében baloldali provokátor.

Bayer azzal a meghökkentő állítással indít, miszerint: „Magyarországon véletlenül mindig valami „zsidózás” történik, Magyarországon véletlenül mindig valami „antiszemitizmusféle” nyáladzás segíti meg a baloldalt.”.

Pedig szerinte „Ha megfelelő alakok megfelelő eszközökkel nem emlékeztetnék erre állandóan a magyar lakosságot (nép, nemzet stb.) magától sosem tudná, hogy itt egyáltalán vannak zsidók.”

(Azt már csak én teszem hozzá, hogy alighanem ugyanez volt a helyzet már 1944-ben is!)

Nem tudom egyébként Bayer Zsolt szokta-e néha mondjuk csak a Magyar Hírlap írásaihoz fűzött kommenteket olvasgatni? Hogy hányszor zsidóznak naponta? (Olyan sajtó-portálokat, mint a Barikád, Szent Korona Rádió, Kuru.info stb. már nem is említve.)

Hacsak nem az van, hogy nem a „magyar lakosság (nép, nemzet stb.)” kommentel ezeken a helyeken, hanem a „megfelelő alakok”, „megfelelő eszközökkel”.

Látszólag ügyes húzás. A minapi ocsmány parlamenti zsidózás kapcsán miként lehet az olvasókkal azt sejtetni, hogy Gyöngyösi Márton is valójában nem a soha nem zsidózó lakosság (nép, nemzet stb.) tagja, hanem ő is egy „megfelelő alak, megfelelő eszközökkel”.

Vagyis – és erre hegyezi ki az egész írásművét – valami baloldali liberális (majdnem azt mondtam, zsidó) provokáció terméke. Ugyanúgy, mint anno a szép emlékű Bácsfi Diána vagy Szabó Albert.

A szerző persze őszintén bevallja azt is: „Csak összeesküvés-elméle­teim vannak és paranoiáim, és végtelenül nagy szeretettel ragaszkodom mindegyikükhöz.”

Vagyis nem is tagadja, sejtetéseire semmilyen bizonyítéka nincs.

Viszont, ha már ilyen frappáns elméleteket gyárthatunk, csak úgy kedvtelésből, mindenféle konkrétumok nélkül, akkor ne álljunk meg félúton. A fantáziám nekem is szárnyalni kezdett.

Mert ha Bayer által Gyöngyösi Márton hivatalos önéletrajzából előbányászott ama tényekből, miszerint „2005 februárjától adótanácsadóként dolgozott a KPMG magyarországi leányvállalatánál, a budapesti cég banki és pénzügyi részlegén. 2007 augusztusa és 2010 január­ja között az Ernst & Young nemzetközi tanácsadó cégnél volt társasági és nemzetközi adószakértő a cég budapesti irodájának adóosztályán.”, ilyesmikre következtet, akkor miért nem foghatnánk gyanút a saját pártjában is néhány hasonlóan kirívó esetben?

Mi van, ha életrajzi adatainak ismeretében az merül fel bennünk, Orbán Viktor is része ennek a baloldalt segítő sötét összeesküvésnek? Hisz apja párttitkár volt. ő KISZ titkár. De KISZ titkár volt a diktatúrában Varga Mihály, Deutsch Tamás, Kövér László is. És sorolhatnám még a többi összeesküvőt is hosszasan a Fideszből, a KDNP-ből, kormányzatból!

Tényleg, mi van, ha Orbán Viktor valójában nem is diktátori hajlamait éli ki, amikor személyi hatalmát építgeti, és próbálja bebetonozni, hanem ő is a baloldal titkos embere? És ostoba döntéseivel valójában ő is Bajnai hatalomátvételét készíti elő!

Közvetlen felettese pedig Debreczeni József, és tőle kapja az utasításokat a Videoton meccseinek szünetében lebonyolított titkos találkozókon.

És persze tulajdonképpen Bayer Zsolt eddigi életének ismeretében önmagára is igencsak jogosan gyanakodhatna, hogy provokátor, mint egykori népszabós újságíró. Hiszen volt olyan is, amikor a baloldal szerint ő is zsidózott kicsinyt, sőt Ulrike Lunaceket meg ótvar, hazug idiótának nevezte.