Azok a történelem igazi aranykorszakai, amikor igazából nem történik semmi említésre méltó, az emberek nem háborúznak, nem öldöklik egymást, csak úgy elvannak, mint a befőtt. És ilyenkor a történetíróknak sincs miről írniuk.

Hát ez a befőttes hasonlat illik Semjén Zsolt esetére is. Róla is nehéz lett volna az utókornak mit följegyeznie, ha nincs ez a plágium-gyanú. A kései utókor csak a szemüvegén keresztül is vidáman csillogó szemeire, mosolygós csókos ajakára, ájtatos tekintetére emlékezne. Már persze, ha emlékezne rá egyáltalán.

Most viszont.

Most viszont a befőttesüvegen kiszakadt a celofán, s bizony jól látható a penész a tetején.

De nem is erről akartam én igazából írni, erről a romlott befőttről, hanem arról, hogy nem tudom, észrevették-e, de doktor Semjén még mintha most is plagizálna.

A plagizálási ügye kapcsán is.

Folyamatosan doktor Schmitt Pált utánozza. Rendre ugyanazokat a védekezési technikákat alkalmazza, mint nagy elődje. De nagyon hasonló az érintett egyetemek viselkedése is.

Először jön a teljes tagadás, és az engem ezek bántanak duma. Szánalmas politikai provokáció, nem is kell itt semmit vizsgálni.

De később a média nyomására mégis csak vizsgálják.

Majd amikor már muszáj a makacs tények beismerése is, akkor viszont azzal a megjegyzéssel teszik, hogy ezzel az ügyet véglegesen lezártnak is tekintik. Egymásután többször is lezártnak tekintik.

Aztán, mert a közvélemény mégsem hajlandó annak tekinteni, jön a következő fázis (frázis), kijelenteni, miszerint neki tiszta a lelkiismerete, s valójában mások a hibásak.

Igen, az egyetem, nekik jobban kellett volna tudni, hogy ezeket a fránya idézőjeleket hová a francba kell kitenni, és hová nem, panaszkodott Schmitt Pál is. A tényfeltáró bizottság követett el szakmai hibát, amikor a szövegazonosságokat nem tárta fel időben.

Most meg a szintén az idézőjelekkel küszködő Semjén Zsolt próbálja a felelősséget az egyetemre kenni. Miközben persze Scmitt is, ő is úgy kerülik a plagizálás kifejezést, mint ördög a tömjénfüstöt.

"Az érintett oktatóknak a vitatott szövegeket szükségszerűen ismerniük kellett, ha bármilyen tudományetikai probléma lett volna, miért nem akkor jelezték, miért húsz év után akarnak pellengérre állítani" – idézte az index a politikus szavait.

Na, most egyet azért nehezen hiszek. Hogy Semjén ne tudott volna már a dolgozata írásakor is erről a „tudományetikai problémáról”.

Amit ugye ő idézett elő.

Vagyis Semjén valójában azt rója fel, hogy amikor ő a vitatott szövegeket más alkotásokból idézőjelek nélkül szépen átmásolgatta, miért nem akkor ütöttek a kezére.

Csak azt nem értem, az miért mentené őt, ha netán az derülne ki, hogy az „érintett oktatók” már esetleg akkor is észlelték ezeket a „tudományetikai problémákat”, csak esetleg szartak rá? És egyébként húsz év múlva sem ők jelezték.

Mindenesetre a történetben itt tartunk most. Semjén egyelőre nem mond le, és őrzi doktori címét.

A történetnek azonban még itt biztosan nincs vége.

És Semjén Zsolt remélhetőleg a továbbiakban is Schmitt Pált utánozza majd.