Proszektúra

Egy jobbikos fazon mondott valamit az országházi ülésteremben, ami ott akkor rögtön igazából senkinek nem szúrt szemet. Sem a levezető elnöknek, ami párttársról lévén szó, nem túl meglepő, sem az ott ücsörgő, tán éppen békésen pasziánszozó, csetelgető kormánypárti és ellenzéki képviselő hölgyeknek, uraknak. Ami viszont azért már meglepőbb.

Később mégis leesett a tantusz. Mit leesett, lezuhant, és akkorát szólt, hogy még Amerikában is meghallották.

Aztán jöttek a szokásos reakciók, pártállástól függően. Ebben a legérdekesebb mégis magának az érintettnek és a kompániájának a reakciója volt. Meghökkenve tapasztalták ugyanis, hogy azok az antiszemita, cigányellenes, homofób nézetek, amiket egyébként korábban nap, mint nap gond nélkül az ország házában is rendre megengedhettek maguknak (lásd pl. Solymosi Eszter ügyének felemlegetése Baráth Zsolt által), és amelyek a velük baráti médiában rendszeresen, még ennél durvább formában is megjelentek, most hirtelen nem komilfó lettek.

Bocsánatkérésre kényszerültek olyasvalamiért, ami egyébként a lényegük. Zavarodottan elkezdtek hát mindenféle kontextusokról hadoválni.

A Fidesz vezetők pedig, akiket balról folyamatosan a szélsőjobbal összekacsintással vádolnak, lépéskényszerbe kerültek. Villámgyorsan össze is tákoltak hát egy egyéni képviselői módosítást, amelyik úgymond erőteljesebb fellépést biztosít a kirívóan sértő kijelentéseket tévő képviselőkkel szemben, akár az inkriminált ülést követő napokban is.

A törvénytervezet egyik előterjesztője, Gulyás Gergely honatya ezzel kapcsolatosan ma reggel a köztévében szóba hozta Józsa képviselő úr esetét is, aki meghúzta egy képviselőnő haját. A riporter közbevetésére, hogy Józsa István ezt tagadta, ingerülten közbevágott: de hiszen ez a jegyzőkönyvben is rögzítve lett!

Még 1990-ben történt, hogy Tölgyessy Péter felszólalása közben valaki valamit bekiabált.

Hordót a zsidónak! – hallották egyesek, mások viszont nem zsidónak, hanem szónoknak értették.

Sem a bekiabáló személye nem vált ismertté, sem az nem derült ki, hogy pontosan mi is volt a szöveg. Az ügy azonban még sokáig vitatéma volt. Szabad György házelnök a jegyzőkönyvet ismertetve azt hangsúlyozta, hogy az "nem állította egyértelműen, hogy csak képviselő részéről hangozhatott el, a jegyzőkönyvben nagyon óvatosan még annak a lehetősége is felmerült, hogy akár az üléstermet övező páholyokból hangzott volna el a felkiáltás."

Na, most mi lett volna, ha nem egy nagy tudású européer kultúrember, hanem már akkor is ez a Kövér László nevű egyén ült volna a pulpituson?

És az ő excellenciás füleivel úgy hallotta volna, hogy a kérdéses kijelentés igenis a zsidókra vonatkozott, és azt valamelyik rohadék demagóg szocialista politikus tette?

Akikről ugye nem olyan régen is valami olyasmit pampogott a pulpitusról a lényegét illetően, hogy a tőle balra ülők örüljenek, hogy luk van a seggükön és, hogy egyáltalán itt lehetnek vagy valami efféle.

Vagyis azt akarom ebből kihozni, hogy alkalmatlan és rossz szándékú emberek a jó törvénnyel is vissza tudnak élni, és naná, hogy vissza is fognak. A Fidesz-KDNP kétharmada tág lehetőséget teremt erre. Ők dönthetik el, hogy mi kerülhet jegyzőkönyvbe, mint kirívó sértés, s ha viszont valami oda egyszer belekerül, akkor azt már bizonyított tényként is kezelik majd.

Ráadásul, mi van, ha éppen a házelnök vét súlyosan a parlamenti viselkedési normák ellen?

Aki ezt akadémikus felvetésnek tartja, annak felidézném azt a nem régi esetet is, amikor Nyakó István kissé mérgesen kifakadt Kövér házelnök úrnak egyik bunkó, sértő megjegyzése után, mondván „Ez nem a Fidesz választmányi ülése elnök úr!” Mire Kövér őt azon nyomban az ülésterem elhagyására szólította fel.