A médiumok a napokban számoltak be arról, hogy Ron Werber az elmúlt három-négy hétben szerzett benyomásai alapján az MSZP-t tízszer felkészültebbnek tartja a választásokra, mint 2001-ben. Mesterházy Attila szerint "Úgy fogalmazott, hogy ha a fele igaz annak, amit mondunk, akkor meg fogjuk nyerni a választásokat, méghozzá simán"

A sima választási győzelem álma azonban csak sima lázálom. Ron Werber vagy nagyon rosszul ítéli meg a jelenlegi magyarországi helyzetet vagy tudatosan lódít, afféle a szocialistákat erősebb ellenfélként feltüntetni igyekvő sajátos PR fogásként. Mint amikor a pulyka felborzolja tollazatát, hogy félelmetesebbnek látsszon.

Ráadásul Mesterházy, a főpulyka, ez ügyben el is szólta magát. Amennyiben Ron Werber valóban úgy fogalmazott, hogy „ha a fele igaz”, amit neki mondanak, akkor ez valójában azt is jelenti, hogy az illető él a gyanúperrel, a mondandó másik fele viszont hazugság.

A szocialisták a mai napig nem tudták megemészteni a kétharmados választási vereségüket. Szóban többször megtörtént már ugyan ez a szembenézés, de valójában tényleg csak szavakban.

Ja és külsőségekben.

Új logó, új feliratok, új jelszavak, régi-új programok. De kik ülnek az első sorokban még mindig? Többnyire azok, akik miatt 1990 óta a második legsúlyosabb választási vereséget elszenvedték.

A baloldalon a helyzet megítéléséről alapvetően kétféle meghatározó tévképzet él napjainkban.

Egyik, hogy a saját nézeteiket kivetítik az egész társadalomra, és folyamatosan azt hangoztatják, hogy az emberek már torkig vannak az Orbán-diktatúrával, végsőkig elkeseredettek, a társadalom nagy robbanás előtt áll. Addig- addig ismételgetik ezt, míg egy idő után talán el is hiszik. Az e nézetet vallókat nem zavarják sem a közvélemény-kutatási adatok, sem a több százezres békemenetek, meg vannak győződve arról, hogy Orbánékat mindenki legalább annyira utálja, mint ők.

A realistábbak, nyitottabb szemmel járók viszont látják, sajnos az igazság az, a választópolgároknak a (bár kétségtelenül egyre fogyó) többsége még mindig a Fideszre szavazna egy mostani választások esetén is.  Ők ezt a frusztrációt kiváltó felismerésüket viszont úgy próbálják megemészteni, hogy egyfajta elitista felfogást vallva, a népet éretlennek, ostoba birkáknak, a demokráciára még nem alkalmasnak tekintik, persze kivéve azt a kisebbik részét, amelyik rájuk voksolna.

E két fő irány mellett jelen van a Török Zsolt-féle harcias héja-gondolkodásmód is, amelyik lényegében azt hirdeti, a jobboldal oly mértékben demokrácia-ellenes, sőt nyomokban fasiszta, hogy Európában nem is szobatiszta, vagyis eltakarítása, megdöntése érdekében bármilyen, nem csupán törvényes eszköz is igénybe vehető.

Nagyképűség lenne, sőt brutális beképzeltségre utalna, ha ezek után ki akarnám oktatni Ron  Werber urat arról, mit kéne tenni ahhoz, hogy a baloldalnak valóban legyen némi esélye a választási győzelemre. Nem a sima győzelemre, hanem a verejtékes, keserves győzelemre.

Ettől függetlenül véleményem lehet.Pénzt sem kérek érte.

Először is  nagyon gyorsan el kéne dönteni, hogy melyik csoportosulás legyen az ellenzék vezető ereje.

Józanul végig gondolva csak arra juthatunk, ez még mindig a szocialista párt, nem pedig egy olyan, infrastruktúra nélküli zavaros mozgolódás, amelyik párt is, meg nem is, van is vezetője, meg nincs is. Ráadásul eddig inkább megosztotta, mint egységesítette a demokratikus ellenzéket.

A szocialisták pártja legyen a vezető erő, de nem Mesterházyval, nem a vagánykodó krakéler Szanyi kapitánnyal az élen, hogy Szekeresről és a többi régi leharcolt oroszlánról már ne is beszéljünk. Egy embert ismerek, aki jelenleg is viszonylag népszerű, és alkalmasnak látszik e feladatra. Botka László.

Gyurcsánynak pedig tényleg be kéne már végre látnia, hogy a folyamatos nyüzsgése, szereplése sokkal többet árt a baloldalnak, mint amennyit használ.