Elképzelem, amint Bécsben, egy hangulatos kávéház ajtajában az arra járóknak Herr Viktor Orbán kínálgatja a pocakján lógó hercig kis fehér köténykéjében a Rákóczi túróst és a Kossuth-kiflit, mellette Farkas Flórián aranyzsinóros kékdolmányában és piros macskanadrágjában a Rigó Jancsit ajánlja, átellenben pedig az utca túloldalán a hórihorgas Gyurcsány hazudozik arról az oda betérő gyanútlan kuncsaftoknak, milyen friss és finom az egyébként már megavasodott krémes süteménye.

Bizony az EU csatlakozás után akár így is alakulhatott volna a történelmünk. De sajnos az említett urak annak idején úgy döntöttek, hogy nem használják ki a kínálkozó rendkívüli alkalmat, ezt a bécsi cukrászdanyitást.

Így ahelyett, hogy odaát szidnák őket,  minket boldogítanak azóta is.

És amíg a sógoroknál legfeljebb egy-egy cukrászdát pusztítottak volna le, idehaza egy egész országgal próbálkozhattak.

 De most, karácsony szent estéje előtt söpörjük félre az efféle komor gondolatokat!

Inkább bizakodjunk Mesterházy Attilával együtt, ahogy ő is tette karácsonyi üzenetében:

„A karácsony a remény beteljesülésének ünnepe. Istenhívők és vallástalanok ilyenkor hasonlóképpen átérezhetik a hitet és átélhetik az élményt, hogy a sötétséget bizonyosan felváltja a fény.”

A CÖF-ös Bayer Zsolték most jól pofára eshettek.

Hisz’ tutira nem erre számítottak. Azt várták, hogy amint ez a Ron Werber a szocialisták háza táján megjelenik, beindul a rettenetes gyűlöletkampány, Szanyi Tibor és Török Zsolt rögvest kurvaanyázva, félmeztelenül, véres bozótvágó késekkel fognak a Kossuth tér környékén rohangászni Fidesz szimpatizánsokra vadászva.

Ehelyett jött ez az agy-érelmeszesedéses falusi plébánosokra hajazó kenetteljes pártelnöki szöveg…

„Bízom abban – tett rá még erre is egy lapáttal a szocialista pártelnök –, hogy a karácsony meghittségét tovább tudjuk vinni az ünnep után is, hogy a családokban és a közéletben egyaránt erősebb legyen az összetartozás, a lelkekben pedig a remény".

 Ettől a tömény tömjénfüstös mondattól aztán még Fricz Tamás és a vaskeménységű Stefka István is bizonyára összerezdült.

Hogy akkor most mi van?

Úristen! Miket beszél ez a komcsi? Mi ez a hagymázos álom?

Meghittség? Családokban és közéletben? Összetartozás? De hisz' ez a mi dumánk, nem az övék!

A végén tán még megérjük azt is - gondolják - , amint ezek a Mesterházyék a parlamentben a Nemzeti Együttműködés Karácsonyáról fognak szónokolni. Miközben Kövér Lászlót és PhD Semjén Zsoltot egy-egy nagy csomag szaloncukorral ajándékozzák meg, a frakció pedig nagy átéléssel a mennyből az angyalt énekli majd Lendvai Ildikó vezényletével.