Akit ezúttal, bizonyos nézetek szerint alaposan átvertek, az maga a köztársasági elnökünk, Áder János. Az az Áder János, akinek Karácsony Gergely az m1 ma reggel műsorában is hálásan köszönte, hogy helyesen döntött a regisztráció kérdésében, amikor kérte annak alkotmányossági felülvizsgálatát.

Ezt egyébként a többi ellenzéki párt is az elnökünk javára írta, köztük az az MSZP-s Molnár Zsolt is, aki egyébként ugyancsak a ma reggel-ben a regisztráció intézményét egyenesen „szégyenletes tortúrának” minősítette.

Ám mielőtt még valami közös ellenzéki emlékművet kovácsolnánk államelnökünknek, nem ártana tisztázni, tényleg kérte-e a regisztráció alkotmányossági felülvizsgálatát?

Több, a választási regisztráció intézményét védelmező ellenvéleményt nyilvánító alkotmánybíró szerint ugyanis valójában semmi ilyesmi nem állt szándékában, és e tekintetben az Alkotmánybíróság őt egyszerűen csak jól átbaszarintotta.

Legalább is erre lehet egyértelműen következtetni több alkotmánybíránk különvéleményéből. Szerintük ebben a kérdésben, kifejezetten erre irányuló köztársasági elnöki kérelem hiányában – az indítványhoz kötöttség elve alapján – az Alkotmánybíróság nem is dönthetett volna.

Dr. Dienes-Oehm Egon kifejtette: „rendkívül aggályosnak tartom, hogy az Alkotmánybíróság – a formai megsemmisítésére alapozva – tartalmi álláspontot nyilvánít ki az alkotmányozót megelőzve olyan kérdésben, amelyre a köztársasági elnök nem kért előzetes normakontrollt, s az alkotmányozó hatalom pedig még nem nyilvánulhatott meg.”

Dr. Pokol Béla sem értett egyet az alkotmánybírósági határozat rendelkező részének 1. pontjával, „mely a köztársasági elnök indítványát kiterjesztve alaptörvény-ellenesnek minősítette a belföldi állandó lakhellyel rendelkező állampolgárok vonatkozásában a választójog kérelemre történő regisztráláshoz kötését.”

A szintén különvéleményt kifejtő dr. Szívós Mária alkotmánybíró szerint az indítványhoz kötöttség elve úgy értelmezhető, hogy: „Az Alkotmánybíróság a jogszabálynak az indítványban megjelölt rendelkezésével szoros tartalmi összefüggésben álló más rendelkezését is vizsgálhatja és megsemmisítheti, ha ennek elmaradása a jogbiztonságot sértené. A jelen esetben azonban erről szó sem volt, ezért az Alkotmánybíróság hatáskörét túllépte, a hatalommegosztás elvére épülő funkciójának keretein messze túlterjeszkedett.„

A bírónő kifejtette, hogy az indítványozó a regisztráció jogintézményét, azaz a választási jog gyakorlásának e kérelem előterjesztéséhez kötését nem támadta. A köztársasági elnök csupán a regisztráció egyes, technikai jellegű részletszabályait támadta meg az Alkotmánybíróság előtt.

Ezért amikor az Alkotmánybíróság ehhez képest a hatáskörére vonatkozó törvényi kereteket messze túllépve kiterjesztette a vizsgálatát a törvény azon szakaszaira, amelyek magának a regisztráció jogintézményének az alapját jelentik, az Alkotmánybíróság az indítványozó felismerhető (de legalábbis valószínűsíthető) szándékával ellenkező, az indítványt mintegy „kihasználó” döntést hozott.

Ami érdekes, hogy a közvélemény viszont mindezzel nem foglalkozik. Pedig, ha az indítványhoz kötöttség megszegésének kérdésben a különvéleményt kifejtőknek igazuk lenne, akkor egyrészt egészen más színben tűnne fel Áder szerepe a regisztráció eltörlésében, másrészt pedig mégis azt lehetne megállapítani, az ellenzéki pártok ezzel ellentétes álláspontja ellenében, hogy az Alkotmánybíróság a regisztráció eltörlésekor nem szakmai, hanem igenis politikai döntést hozott.