Csernus doktor szerint a vasárnapi apukát sokszor a bűntudat mozgatja a gyermek fizikai vagy érzelmi ellátásában. Ilyenkor le nem rendezett bűntudata miatt kompenzálni próbál.

Ez a gondolatmenet jut eszembe, amikor látom a szemüveges, markáns profilú politikust komor, öntudatos arccal ott állni az elvtársai körében, a Fidesz székház előtti vasárnapi tüntetésen. A fotósok lencséibe időnként furcsa grimaszokat vág, a nyakában pedig tábla lóg, pontosabban egy rusztikus A/4-es papírlap, rajta szövegszerkesztővel készült nagybetűs provokatív  felirat: ÉN IS CIGÁNY VAGYOK.

(Az kicsit azért necces, hogy ezt egyébiránt éppen egy olyan ember állítja magáról, akinek e honban már azt sem hiszik el, amit kérdez…)

A szemüveges, markáns arcélű politikus elvtársainak egy része szintén hasonlóképpen cigány, legalább is a nyakukban hordott szöveg tanúsága szerint. A körükben ott látni Teleki László közismert cigány politikust is. Az ő nyakában viszont nincs ilyen identitásjelző szöveg, sőt még olyan sem, hogy ÉN IS MAGYAR VAGYOK. 

Pedig ez utóbbi állítás legalább tényleg igaz lenne.

Ugyanis az ÉN IS CIGÁNY VAGYOK felirattal büszkélkedőknek valójában egyike sem cigány (bizonyos körök szerint még csak nem is magyar, inkább csak kiiktatandó biztonsági kockázat), ők időnként, pusztán néhány órácskára vedlenek át eme legnagyobb hazai kisebbség tagjává. Amikor a helyzet – vagy netán a bűntudatuk? – ezt úgy kívánja.

Igen, ők a vasárnapi cigányok.

Akik, mint kígyó a levedlett bőrét, a tüntetés végén otthagyják a cigányságukat (jelző papírlapot), egy vaskerítés tövében eldobva.

Akiknek bizony korántsem kell megélniük a mindennapos hétköznapi cigánysággal járó problémákat. S most nem is csak arról van szó, hogy a többségük például, ha szeretne, sem tudna elhelyezkedni, értelmes munkával kenyeret keresni.

Mert, még ha lenne is szabad munkahely valahol, az álláskeresésnél csak rájuk néznek, s kapásból közlik, már nem aktuális, nincs üresedés.

Nekik naponta át kell élniük, mit jelent a gyakorlatban az a Bayeri felfogás, miszerint egy jelentős részük makogó állat, aki gyilkol, ha úgy szottyan kedve. A rendőrök őket igazoltatják előszeretettel úton-útfélen, a boltokban őket figyelik, a tömegközlekedési járműveken tőlük húzódnak el, ha pedig bíróság elé kerülnek, az esetükben a cigány voltuk plusz terhelő bizonyíték és persze súlyosító körülmény.

Nekik egész életükben viselniük kell a nyakukba akasztott láthatatlan táblát, mint egy Káin-bélyeget: CIGÁNY VAGYOK.