Megint egy új párttal lettünk gazdagabbak. Miközben a jobboldalon egyelőre szétrobbanthatatlan a Fidesz-KDNP, és kisebb morzsolódás után úgy tűnik a Jobbik is sikeresen egyben maradt, a baloldalon tovább folyik az erodálódás.

És most egyelőre ne is azokkal a nagyságrendileg falusi néptánccsoportokra hajazó és magukat baloldalinak tartó pártocskákkal foglalkozzunk, amelyekben többnyire több a vezető tisztségviselő, mint a szimpla tag.

Maradjunk csak a parlamenti képviselettel rendelkezőknél.

Előbb az MSZP szakadt ketté Gyurcsányék kilépésével, és jött létre a sajátos elnevezésű DK, vagyis a Demokratikus Koalíció. Először ugyan ők is csak egy párton belüli platformot próbáltak létrehozni, de hamarosan kiderült, hogy ez így életképtelen.

A DK névválasztását némi kis rosszindulattal akár úgy is lehetne értelmezni – még egy Lázár vagy Kósa formátumú államférfiú sem kell hozzá –, hogy akik a szocialistákat otthagyták, azok tekintik magukat igazi demokratáknak a maradókkal szemben. A koalíció kifejezés pedig komoly erőt sugárzó, azt sejteti, hogy a benne tömörülők sokan vannak, sokfélék, akik kölcsönös engedmények árán egy szövetségben egyesültek.

Holott tudjuk, szó sincs ilyesmiről. A DK tagjai egyrészt igen kevesen vannak, másrészt a gondolkodásukban a legapróbb részletekben is maximálisan egyetértenek. Többnyire jómódú urak és hölgyek vadromantikus, valóságtól elrugaszkodott baloldalisága ez. A teátrális gatyalehúzós médiaesemények, a flashmobok világa.

Mára már az is világossá vált, hogy a DK megalakulása igazából nem ütött nagy sebet az MSZP-n. A szocialisták gyakorlatilag nem veszítettek velük támogatókat, sőt hosszabb távon talán inkább még nyertek is.

Az viszont már kezdettől fogva látszott, hogy az LMP-nél ennél jóval nagyobb lehet a baj. Először persze itt is próbálkoztak valami platformfélével, de nagyon gyorsan kiderült, hogy ez itt sem működhet.

A pártból kiválók névváltoztatásának itt is sajátos stichje van. Igazán találó ez a Párbeszéd Magyarországért elnevezés. Csak nem igaz.

Az első mindjárt ami eszünkbe jut, hogy ezek szerint az LMP szétszakadása a hazánkért való párbeszéd hívei és annak ellenzői mentén történt. Akik maradtak, azok bizonyára nem akarnak ilyen párbeszédet. Ez sem igaz.

A második pedig egy kérdés. Párbeszéd Magyarországért? De hiszen nem hogy az egész nemzetért, de még az LMP-n belül, az LMP-ért sem voltak képesek ilyesmire!

Ráadásul homályos az is, hogy ha már párbeszéd nincs a saját párttársaikkal, akkor mégis kikkel?

A kiszakadók megnyilvánulásaiból elég egyértelmű, hogy ők kivel, kikkel látják, látnák szükségesnek ezt a párbeszédet. Leginkább a jelentős kisebbségben lévő, magát baloldalinak nevező, lejárt szavatosságú politikusok által vezetett Együtt 2014-el. (Akik, a közvélemény kutatások ismeretében lassan gondolkodhatnának a névváltoztatáson. Találóbb lenne az Együtt 2024.)

Ezért az a kijelentés, hogy ez a párbeszéd Magyarországért történik, szintén minimum kissé eufemisztikus.

Sokak szerint ugyanis nem érte, hanem éppen Magyarország ellenében kerül sor erre a párbeszédre.

Ezért a szakadárok helyes elnevezése is inkább Pártbeszéd Magyarországért lehetne.