Alig néhány hete annak, hogy az Oláj Roma Egyesület az Echo tévé felrobbantását ígérte, Bayer Zsoltnak pedig azzal kellett szembenéznie, miszerint „te kötelet kapsz és elesz vágva nyakad.”
Szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre az említett eddig ismeretlen szervezet (amelyikről egyelőre még az sem derült ki, hogy valamiféle közhasznú egyesület-e), egyelőre nem váltotta be a fenyegetéseit, így a rendszerváltás előtti moszkvai laptudósító, újabban tévés sumerológus, Szaniszló Ferenc továbbra is zavartalanul prédikálhat esténként a képernyőn, és persze Bayernak is, immáron az ötvenen túl, módjában áll megírnia újabb és újabb meglepő és mulatságos elmeszüleményeit.
Közel két hete az emberi civilizáció ethoszának tovatűnését siratta a birkózással foglalkozó cikkében.
„Ebben a világban az ókori görögségnek sincs helye, az ókori Egyiptomnak se – és semmiféle elmúlott emberi civilizációnak nincs már itt helye. Az elmúlott emberi civilizációk hordoztak ugyanis magukban valami tisztaságot, valami szépséget, valami nagyszerűt, az elmúlott emberi civilizációknak volt ethoszuk.
Ennek vége.
A jelenlegi emberi civilizációknak nincs ilyesmije.”
Bayer Zsolt az egykori ősi civilizációk ethoszának elmúlása iránti búsongásában elegánsan megfeledkezett néhány apróságról.
Például a rabszolgaságról.
Ennek „szépségéről, nagyszerűségéről, tisztaságáról”, vagyis ethoszáról.
Akkoriban még Arisztotelész is úgy gondolta, a rabszolgaság természettől fogva jogos. Nézete szerint a barbárok – vagyis a nem görögök – természettől fogva rabszolgák. A testük munkára predesztinálja őket, a szellemi képességeik pedig korlátozottak, így valójában a számukra is hasznos a teljes jogfosztottság, mivel a gazdájuk gondolkodik helyettük.
A rabszolgák az ókori Egyiptomban is a társadalmi ranglétra legalján álltak, adták-vették őket, velük végeztették a legpiszkosabb, legalantasabb munkákat. Ebben, a Bayernek oly kedves és tetsző civilizációban, a hierarchia tetején állt a Napistentől származtatott fáraó, alatta a papok, majd a katonák.
Bayer Zsolt pedig éppen e korszakok nagyszerűségéről regél nekünk. Ami azért nem lehet véletlen. Ez a világlátás egy engesztelhetetlen Orbán hívőtől tulajdonképpen el is várható.
A szerző Önsorsrontás című legújabb írásában is újfent azon kesereg, hogy hová jutott, züllött a világ és mit tett az emberekkel.
„Az elmúlt egy évszázad hallgatása, kibeszéletlen és kibeszélhetetlen rettenete összetörte ezt a népet. Elhatalmasodott rajta a némaság, a frusztráció, a mindennapi tapasztalat és az elvárt, az „illendő” szavak és magyarázatok közötti ordító és elviselhetetlen szakadék.”
Vezércikke ezután Kuruc.info-i magasságokba emelkedik: „…amíg ezt olvassátok, magyar öregasszonyokat és öregembereket gyaláznak meg éppen, vagy tán meg is ölik őket.”
De kik is a magyar öregasszonyok és magyar öregemberek meggyalázói, gyilkosai?
Nem kell leírnia, e nélkül is tudja mindenki, kikre gondol.
A folytatásban pedig már egyenesen Európa végzetéről vizionál.
„Míg ezt olvassátok, a Nyugat külvárosaiban bevándorlók milliói rúgják fel a törvényt, és elmebetegek hiénafalkái mentegetik őket. Míg ezt olvassátok, Európa ismét közelebb került önnön végzetéhez. Ti, és csakis ti vagytok ezért a felelősek.”
Hogy kik is juttatják Európát egyre közelebb önön végzetéhez?
Hát Bayer szerint egyértelmű, hogy a bevándorlók és az őket mentegető nyáladzó undorító elmebeteg hiénafalka, „…akik minden alkalmat megragadnak, hogy ártsanak az országnak - ... akik hibáikat és bűneiket, vélt vagy valós zsidóságukkal mentegetik, takargatják, magyarázzák.”
Írja mindezt egy olyan figura, aki saját állítása szerint is soha nem zsidózott.
Friss kommentek