Az országgyűlés az Alkotmánybíróságra vonatkozó alaptörvény módosításával hatályon kívül helyezte azt az Alkotmánybírósági döntést megalapozó alaptörvényi előírást, amelyre hivatkozva az Alkotmánybíróság korábban megsemmisítette azt a parlament által meghozott alaptörvényi rendelkezésmódosítást, amelyik megváltoztatta az Alkotmánybíróságnak azt a korábbi döntését, amellyel az Alkotmánybíróság egy hatályon kívül helyezett törvény alkalmazásának tilalmáról szóló törvénymódosítást hatálytalanított.

Aki ezt nem érti, a hibát ne önmagában keresse.  Egyébként is ez egy általam kitalált álhír, bár lehetne akár igaz is.

Mindenesetre jól példázza, hogy körülbelül ennyire kiismerhetőek ma a hazai belpolitikai viszonyok, politikai döntések.

Az átlag állampolgár például csak kapkodja a fejét, amikor a rezsicsökkentés kerül szóba.

A kormánypártok szerint sokat javít az elmúltnyolcév által megnyomorított, devizahitelekkel sújtott lakosság helyzetén. Segít a gazdaság növekedési pályára állításában, mert több jut az embereknek fogyasztásra. Az ellenzék szerint sokkal jobban is csökkenthette volna, hiszen az adott cégektől az állami adóelvonás brutális mértékű. Valójában nem is csökkentették annyira, mint amennyire állítják, mindössze csak néhány százalékkal. Rettentően igazságtalan, ezzel is csak a gazdagok járnak jól. Célja pedig nem az embereken segítés, hanem a szavazatgyűjtés. És majd meglesz ennek a böjtje is az emelkedő árakban. Tönkre fognak menni az érintett cégek is, aminek aztán mi isszuk meg a levét.

Ami azért ebben a jobb és baloldali agit-prop katyvasz adok-kapokban biztosnak látszik, hogy Matolcsy új posztján nem fék, hanem motor akar majd lenni. Illetve, pardon, ezt is Schmitt Pál ex-köztársasági elnök és ex-doktor mondta még anno. De sokak szerint nem is az a fő baj ezzel a Matolcsyval, hogy Orbán hűséges embere, hanem a szellemi állapota.

Állítólag újabban már a kötvényt is köszvénynek mondja.

Nem teljesen érthető az MSZP-nek az a húzása sem, miszerint a hét végére, Mesterházy évértékelőjére,  román kormány elnökét, a korábban ugyancsak plágiumgyanúba keveredett Victor Pontát hívták meg díszvendégként.

Más Viktorával ékeskednek. Ennél tán még Daniel Cohn-Bendit is jobb lett volna.

Azt értjük mi, hogy a hazai szocialistáknak is úgy kéne egy kétharmados Viktor, mint falat kenyér, de könyörgöm, miért pont egy román? Hacsak nem rovásírásos székely zászlót lengetve érkezik hozzánk, amire azért kicsi az esély.

Szóval, valljuk be, ez egy elég provokatív húzás a szocik részéről. Aztán majd csodálkoznak, ha véletlenül Ponta is úgy jár, mint Sólyom László a szlovákokkal, és a határon Martonyiék szépen visszafordítják őt, egy napra nem kívánatos személlyé nyilvánítva.

És ez a lépés ugye teljesen jogos, az európai normákba illeszkedő lesz.

Egyébiránt régóta tudjuk, hogy a szocialisták eléggé érzéketlenek a magyar nép jelentős részében megbúvó, nemesen buzgó nacionalista érzelmek iránt. Jó példája volt ennek a kettős állampolgársággal kapcsolatos elutasító álláspontjuk, a tizenkilencmillió románnal riogatás, de a jobboldalon az is igen nagy felzúdulást váltott ki, amikor Románia nemzeti ünnepén Medgyessy a Kempinski hotelben koccintott Nastaseval.  (A hotel előtt tüntetők között ott volt Bayer Zsolt is.)

Ide sorolható Alföldi Róbert később visszavont döntése is, amellyel bérbe adta volna a románoknak a Nemzeti Színház nagytermét. Nem is oly rég pedig Szanyi Tibor románozott egy jót, olyannyira, hogy azzal még a saját pártelnöke rosszallását is kivívta.

Persze, ha mindezt a sok hazai jobb és baloldali marhaságot a pártatlan kívülálló szemszögéből kéne összegeznünk, azt mondhatnánk, a magyarok hülyeségeit a piac már rég beárazta.

Ezért is tartunk ott, ahol tartunk.