A híradások szerint a mai napra tervezett ellenzéki nagygyűléseket a rossz idő miatt nem tartják meg.

Elgondolkodtam, hogyan alakult volna a magyar történelem, ha 1848. március 15-én is úgy szakad a hó, mint most.

A márciusi ifjak ott ültek volna a Pilvaxban, és aggódva nézegettek volna ki az ablakon. Látva az ítéletidőt, Petőfi, Jókai, Vasvári és társai nem mentek volna át a Landerer és Heckenast nyomdába, kinyomtatni a Nemzeti dalt és a tizenkét pontot, nem került volna sor a Nemzeti Múzeum előtti nagygyűlésre sem. Aztán persze a tömeg élén nem vonultak volna a Várba sem, hogy a Helytartótanáccsal elfogadtassák követeléseiket és Táncsics Mihályt kiszabadítsák.

Ehelyett a Pilvaxban ücsörögnek, s estére jól berúgnak, hazafias dalokat ordítoznak, tán még a Székely himnuszt is eldalolták volna, de akkor még Csanády György és Mihalik Kálmán nem írták meg, majd éjféltájt hazatántorogtak volna.

Ki tudja, akkor tán még most is az Osztrák-Magyar monarchiában élnénk. Táncsics meg ott rohadt volna meg a börtönben.

És akkor feltehetőleg a hatalom Táncsics-díjat sem osztogatna most az újságírók között.

Szerencsére vagy szerencsétlenségünkre azonban nem így történt.

Mindenesetre, az a körülmény, hogy Balog Zoltán miniszter úr nem tudta, ki is az a Táncsics-díjjal kitüntetett Szaniszló Ferenc, akár még hihető is lehetne, hiszen az ő feje sem káptalan, nem ismerhet minden vezető újságírót. Elvégre a Horn kormány idején Göncz Árpád is kitüntetést adott át egy bizonyos vitéz Porubszky Istvánnak, a bőrfejűeket védelmező Magyar Gárda mentorának, „Potyka bácsinak”.

Nem is akármilyet, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztjét.

Persze amennyiben a hatalom úgy látja, hogy immáron olyan figurák is megérdemlik az ilyen magas elismerést, mint Szaniszló, akkor legalább tényleg azokat tüntetné ki, akik az ilyen rasszista gyűlölködést tisztességesebben nyíltan művelik nap mint nap, nem ilyen sunyi, alattomos késő esti célozgatásokkal, mint ez az egykori, Moszkvában kikupálódott bokorugró jakumó, akit még a médiahatóság is elmarasztalt 2011 őszén ilyesmiért.

Vagyis a Kuruc.info inkább rászolgált volna erre az elismerésre.

Persze, mint tudjuk, Balog Zoltán nem tudta. Ki ez a Szaniszló, hát nem a Népszabinál van? - kérdezte állítólag ijedten, amikor kitört a botrány.

Most pedig már mossa kezeit, nem tehet semmit.

Na. ezek után két lehetőség van, a miniszter igazat mond és tényleg nem tudta, ki ez az ürge, vagy hazudik, és igenis tudta.

Mind a két lehetőség elég ijesztő, főleg, ha igazat mond. Egy miniszternek fogalma sincs, kiket tüntet ki. Ilyen erővel vígan kitüntethetné Bartus László urat is az Amerikai Népszavától.

A hazudik variáció kevésbé rémisztő. Hiszen ezt az ilyen fazonoktól ezt már rég megszoktuk. Gyurcsánytól tudjuk, hogy a politikus hazudik reggel, éjjel meg este, de ha mégsem, akkor pedig nem bontja ki az igazság minden részletét.

Kivéve persze Orbánt, aki, mint tudjuk, még soha nem hazudott. Jó példa erre legutóbbi ünnepi üzenete is, amely szerint: „Régen voltunk ilyen közel ahhoz, hogy a magyarság céljait megvalósítsuk, a magyar szabadságot kiteljesítsük határon belül és kívül.”