A Fidesznek egyelőre jól sikerült a válság populista kezelése és kommunikációja. Ide sorolható a jegybank elnöki fizetés és néhány potentát kiemelt juttatásainak látványos csökkentése, kemény (látszat)harc az offshore lovagok ellen, multi és bankárellenes hangulat keltése, sőt őket sújtó konkrét intézkedések meghozatala, miközben persze látványosan kiépült a saját oligarcha birodalmuk. A beígért tényleges számonkérések helyett pedig itt a Biszku-bűnbak projekt, amiben egy 93 éves öregembert mindeddig főleg amiatt próbáltak zaklatni, mert nem tagadva meg életelveit, és igyekezvén kisebbíteni egykori bűneit, ellenforradalomnak merte nevezni ötvenhatot.

Persze ahogy közelednek a választások, feltehetőleg úgy szaporodik majd az illető úr bűnlajstroma is.

Természetesen a népszerűség viszonylagos megőrzésében a rezsicsökkentés is sokat számított. Hiába hajtogatja az ellenzék, hogy ez csak szemfényvesztés. És akik azon gúnyolódnak, hogy miként lehetett megvenni a cigánytelepek lakóit néhány lejárt szavatosságú konzervvel és egy tál gulyáslevessel, azok most láthatóan tíz tányér levesért megteszik ugyanezt.

És a Fidesz maximális hatékonysággal ki is használja az ilyesmiben rejlő lehetőségeket.  Jellemző volt például a pálinkafőzés adómentessé tétele. Miközben a keresztény erkölcsiséggel átitatott vezetőink elborzadva beszélnek arról a rettenetről, amiket „a kendermagos” Juhász Péter akart a könnyűdrogokkal hazánkra rászabadítani, eközben ingyen pálinkával itatják azt az országot, ahol az alkoholizmus hosszú ideje népbetegségnek számít.

Most pedig aláírásokat is gyűjtenek a rezsicsökkentés ügyében. Ezzel több legyet is ütnek egy csapásra. Fenntartják a permanens fülkeforradalom látszatát, felmérik szimpatizánsaiknak, várható szavazóiknak körét, róluk adatbázisokat szereznek, miközben „értelmes” munkát adnak, s ezzel edzésben tartják a már kifulladt polgári körös mozgalmak és békemenetek aktivistáit is, és végső soron erőt mutatnak az EU felé is.

Az MSZP amerikai stílusú kongresszusa, harmadosztályú showmanekkel és negyedosztályú poénokkal gazdagítva, viszont nem jött be, szerintem még a szocik legfőbb bázisát képező nyugdíjasok körében sem. Ebben a közegben sem az éhségmenet, sem az amerikai elnökválasztási típusú show nem nyerő. Talán a pogácsa és Bangó Margit sikeresebb lett volna. Ráadásul egyelőre a Bajnai mozgalom megjelenése is inkább ártott a baloldali összefogásnak, semmint használt.

A Fidesz változatlan virágzásának fő oka paradox módon azonban az a külföldi, részben az úgynevezett demokratikus ellenzék által is szított, negatív reakció, amelyik gyakran nem is tesz különbséget magyar és magyar között sem, és általában is elmarasztaló az országunkra, annak polgáraira nézve.

Az a kijelentés például, ami az ír gázoló ügyében Viviane Reding asszony szájából elhangzott, legalább olyan elképesztő és ijesztő, mint amit Navracsics vagy Orbán engedett meg magának a magyar bíróságok munkájával kapcsolatban. Az EU biztos ezzel ugyanis nem az Orbán adminisztrációt minősítette, hanem – az éppen regnáló kormányoktól függetlenül – az egész hazai igazságszolgáltatást degradálta. Ami még, párthovatartozás nélkül, akkor is sértené nemzeti érzelmeinket, ha netán részben igaz lenne. De a két halálos baleset ügyében semmiképpen nem is igaz.

Jól megfigyelhető, hogy minél agresszívabbak ezek a külföldi bíráló hangok, annál nagyobb ellenkezést érnek el a hazai lakosok többsége körében, ami egyet jelent a Fidesz nagyobb elfogadási hajlandóságával is.  Szerintem ilyen hatása volt legutóbb a németek animációs filmjének is.

A magyar jogállamisággal kapcsolatos vita egyébként pedig olyan, mint a süketek párbeszéde. A hazai jogrendszert nem nagyon vagy alig ismerő nemzetközi szervezetek és személyek fogalmaznak meg olyan kritikákat, amelyeket a hazai jogrendszert többnyire nem nagyon vagy alig ismerő hazai lakosság meg sem ért. De többségüket nem is érdekli. Főleg azokat, akik nem hallottak még Frankenstein szörnyéről sem.