Mostanság mindenki arról beszél, hogy kikerültünk a túlzottdeficit-eljárás alól! Orbán nem várt, szép születésnapi ajándéka ez az EU-tól. Kimásztunk abból a gödörből, amibe a szocialisták taszítottak bennünket, jelentette ki a boldog miniszterelnök.
Én meg csak nézek, mint Karinthy írásának hülyegyereke, aki miután az anyukája unszolására a játszótéren felment egy dombra, megkérdezte: mama, most fent vagyok?
Vagyis akkor, most mi is fenn vagyunk? És ha igen, ez most jó vagy rossz nekünk?
Irigylem az előítéleteseket. A szemellenzősöket. Akik ott ücsörögnek jobb vagy baloldali skatulyáikban. Nekik mindig könnyű a világban eligazodni. Ők mindenre rögtön tudják a megfelelő választ. Akik, ha nem az ő kedvencük győz a választásokon, rögvest pusztulást, nemzethalált vizionálnak.
Például a kikerülést a kormány hívei úgy kommentálják, hogy az Viktor győztes (fülke)forradalmának és (a gaz gyarmatosítók elleni) szabadságharcának egyenes következménye.
Elegünk van ennek a felcsúti törpének nemzetpusztító önkényéből! – kontráznak a másik oldalon. Az emberek kirablása árán sikerült csupán ez, mantrázzák zordonan és vészjóslóan.
Ismerek olyan embert, harsogja az emberek véres verejtékéről szónokoló Szanyi Tibor is, aki huszonhét ezret kap ezektől havonta, amiből harminchármat kell kifizetnie.
Dehogyis, a kikerülés óriási eredmény, hajtogatják eközben eufóriásan a kormánypárti skatulyában. A szocik lopnak, nem mi, ők nyúlták le a szegény libások pénzét is, ezek a hazaáruló, Kun Béla ivadékok.
Micsoda? Ezek nyúlták le a magánnyugdíj-pénztári tagok lóvéját! – tromfol ismét a baloldal. Ezek fasiszták! Egyébként is, három évnél sokkal hamarabb is ki lehetett volna már kerülni, hajtogatják komoly arccal mindazok, akik, amikor tehették volna, dupla ennyi idő alatt sem voltak erre képesek.
Jó, de most akkor tényleg mi a helyzet? Ott vagyunk-e, valahol lent az alagút mélyén, vagy kikerültünk abból a gödörből ahová Orbán szerint a szocialisták löktek be minket, sőt izmosodunk is, és egyre csak növekszik a bicepszünk?
Az ötven éves Orbán Viktor azt állítja, igen, sőt újabban már az egyszámjegyű személyi jövedelemadó lehetőségét emlegeti.
Vagyis a merjünk nagyot álmodni szlogen egyre inkább úgy módosul, merjünk nagyot mondani.
Csak gondoljunk például az egymillió új munkahelyre, a közbiztonság két hét alatti rendbetételére vagy a söralátétnyi adóbevallásra.
De nem is füstölgök tovább, inkább megyek Bécsbe, és nyitok egy kávéházat. Biztos könnyebben megy majd, mint Pesten nemzeti trafikot üzemeltetni.
Friss kommentek