Azt álmodtam, hogy börtönbe kerültem. Akkor szoktam ilyesmit álmodni, mikor este lefekvés előtt túl sokat kajálok, de most esküszöm szó sem volt erről. Talán inkább az lehetett a baj, hogy a július 1. napján hatályba lépő új Btk.-t, a 2012. évi C. törvényt lapozgattam.

Ennek a passzusai feküdhették meg ennyire a gyomromat.

Amikor a közösség elleni uszítás tényállását olvasgattam, arra gondoltam, milyen érdekes lesz majd, amikor e paragrafusra hivatkozással a melegeket fogják sittre vágni. Ahogy eddig is, az ilyesfajta tényállásokat főleg a cigány kisebbség ellen használták eredménnyel.

Az olyan sunyi, alattomos, gúnyos célozgatások, megjegyzések pedig, mint például amik a közelmúltban Kerényi Imre vagy Kósa Lajos száját elhagyták, megengedettek lesznek továbbra is, sőt még humorosnak is ítéltetnek majd a jobboldali úri közönség, avagy divatosabb szóval: a polgári mainstream részéről.

Érdekesnek találtam a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek bűneinek nyilvános tagadása tényállását is. E paragrafus alapján törekedtek elítéltetni azt a Biszku Bélát, aki önmagát védendő próbálta a „kommunizmus” bűneit kisebbíteni, sőt tagadni. Vagyis Biszkunak nem lesz joga önmagát védeni, s kénytelen lesz saját vádiratát megírni.

Az önkényuralmi jelkép használata is érdekes megfogalmazást kapott a törvényalkotók részéről. Eszerint az követi el a bűncselekményt, aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet terjeszt, nagy nyilvánosság előtt használ, vagy közszemlére tesz.

Vagyis, ha jól értem, tilos lesz a sarló-kalapácsot is – nem csak az ezt ábrázoló jelképet – nagy nyilvánosság előtt használni.

És persze mi van például a Heinekennel? Ők vajh mi alapján mentesülnek majd? Hacsak nem tekintjük a logojukat művészi alkotásnak.

Itt kezdtem egyre nagyobbakat ásítani és pislogni.

Mielőtt végleg elaludtam volna, éppen a nemzeti jelkép megsértése tilalmánál tartottam. E vétséget az követi el, aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza.

Álmomban pedig már ott is álltam a tekintetes törvényszék előtt, és ijedten hallgattam az izgága ügyész vádló szavait, miszerint a nemzeti jelkép megsértése vétségét azzal a tettemmel valósítottam meg, hogy kisbetűkkel írtam a Szent Koronát, imígyen: szent korona. Ami ugye bizony nem is vitásan kimeríti a nemzeti jelképünk megsértését és lealacsonyítását, állította a vádlóm.

A védőm meg persze az eset súlyosságán egyre inkább elszörnyedő hallgatóság előtt élénken tiltakozott, mondván: azzal, hogy ügyfele kis betűkkel írta le, hogy szent korona, eleve nem sérthette meg a védendő jogi tárgyat, azt a bizonyos nagybetűs Szent Koronát.  A védence ugyanis, vagyis én, nyilván egy másik, egy átlagos hétköznapi szent koronára gondolt.

Egyébként is, tisztelt bíróság becsatoljuk bizonyítékként ügyfelem elemi iskolai végbizonyítványát, amelyből kitűnik, hogy helyesírásból csak kettese volt! És enyhítő körülmény az is, hogy Szlovákiát is kisbetűvel írta.

Az ügyész azonban egyre gonoszabb lett és azt mondta, biztosan én voltam az az elvetemült is, aki micisapkának nevezte a Szent Koronát. Aztán, egyre jobban bevadulva, azt is a nyakamba akarta sózni, hogy a korona keresztjét is biztosan én ferdítettem el. A bíróság ezek után bűnösnek talált és elítélt.

Ekkor szerencsére felébredtem.

De a rémálom megmaradt.