Bajnai mondta a tőle megszokott liba.. liberális stílusban a Budapest Pride megnyitóján, a férfi sztriptíz megtekintése után, hogy „a nagyon explicit szexuális nyilvános fellépések kicsit távol állnak tőlem, függetlenül attól, hogy milyen kontextusban mutatják be őket.”
Szanyi Tibor a tizenharmadik kerületből tutira nem ilyen cizelláltan fejezte volna ki magát az adott kontextusban. Tesókáim, ez a meleg csávó a cuccait miért ne hajigálhatná le, bassza meg?
Elnéztem a kicsit kényszeredett mosolyt Bajnai arcán az említett nyilatkozata közben, és bevillant az a néhány évvel ezelőtti kép, amikor a szocialisták gyűrűjében felállva énekelte az internacionálét.
Akkor is az látszott rajta, hogy explicite az a danolászás is kicsit igen távol állt tőle.
A Kereszténydemokrata Néppárt viszont ennél jóval sarkosabban fogalmazott a meleg felvonulás kapcsán. Arra kérte a Budapest Pride felvonulás résztvevőit, hogy ne provokálják a velük nem tartó embereket, családokat és közösségeket.
(Ahogy Woody Allen fogalmazta meg lényegében ugyanezt: először többször lefejeltem az öklét, majd éppen a herémmel akartam tropára törni a térdét, csak akkor sajnos elájultam.)
Egy ilyen magát kereszténynek tituláló párt, amelyik nem mellékesen persze demokratának is vallja magát, talán csak nem azért aggódik a Budapest Pride kapcsán, hogy ez a sok jókedvű bulizó netán irritálja az újgárdistákat, neonácikat, homofóbokat, hasonló alakokat?
A másság nem a nyilvánosság elé való, hajtogatják ezek a jó keresztények, és az sem helyes, mondják, hogy ha a politikusok az ilyen felvonulásokat alantas szavazatszerző céljaikra használják fel.
Tán még igazat is adhatnánk nekik, ha nem az jutna az eszünkbe, hogy bizony a vallás is magánügy, legalább annyira, mint a szexuális irányultság.
Legfeljebb az a különbség, hogy a kétharmados hatalom az előbbit pártolja, utóbbit nyíltan vagy burkoltan megveti. A (nézhetetlen) vallásos műsorok egymást érik a közmédiában is, a szexuális másságot viszont jobb esetben csak elhallgatják, vagy összekacsintóan gúnyolódnak rajta. Rosszabb esetben ki is vetik az ilyeneket maguk közül.
Ezért, már csak puszta védekezésből is, időnként meg kell mutatniuk magukat.
De miért kell a vallásnak unos-untalan parádéznia, magát mutogatnia, önmaga létjogosultságát folyton igazolnia?
Vagyis a különféle rituális felvonulások mégannyira sem az utcára valók. A Szent Jobb Körmeneten például egy díszes ládikában – jó, ne nevezzük tetemcafatnak! – levágott kezet hurcolásznak körbe-körbe ájtatos kántálással, ami egy nem vallásos ember számára legalább is nevetséges, Nagyon nagyon explicit, sőt akár megbotránkoztató is lehet.
És bizony ateista is él ám ebben az országban néhány millió.
Ja, és mit is keresnek ezeken a szent parádékon a jobboldali politikusok?
Tán csak nem szavazatszerző céllal vonulgatnak ott ők is?
Friss kommentek