Abból az ismert tényből, hogy Kádár János inkább a sakkot és nem a focit kedvelte, nem próbálok az egykori és Orbán Viktor jelenlegi párt- és miniszterelnök közötti intellektuális különbségekre nézve semmilyen következtetéseket levonni.

Csak megállapítom, hogy előbbi vezetőnk a szocializmus útján való küzdelmes menetelése közben gyakran fotóztatta magát sakktáblák mellett lelkes kibicként, néha játékosként is, míg az EU bürokráciával oly ádázul harcoló Orbán Viktor a televíziós közvetítésekből kitűnően viszont inkább a focimeccseken a szotyolázgató nép egyszerű gyermeke szerepében érzi jól magát. 

Gondolom, ilyenkor, ahogy az ezekben a körökben illik, a nagyobb hitelesség kedvéért néha egy-egy kurvaanyázás és bazdmegolás is elhagyja a száját, főként a bírói (partjelzői) ténykedéssel összefüggésben. Amit, lévén mostanság vallásos ugyan, de nem keresztény, hanem buzgó protestáns, utólag még meggyónnia sem kell.

Korábban, mint tudjuk, játszott is, de mostanában már, főként a pocakja méretéből következtetve, az aktív játékot hanyagolhatja.

Arról nincs információm, hogy Kádár János annak idején bármelyik sakkozót, sakkcsapatot is különösebben preferálta volna, az viszont tény, hogy Orbánnak még jelenleg is, nem is titkoltan leginkább kedvelt focicsapata a Videoton.

„Szíve csücske”, Kálmán Olga megfogalmazásában.

Legalább is az ő meccseiken tűnik föl leggyakrabban lelkes szurkolóként, leginkább Kovács Ferenc „Vidi legenda” és néhány gazdasági potentát – ellenzéki szóhasználattal: oligarcha – társaságában. Nem tudok konkrét adatokat, de a klubot anyagilag is támogatja.

Mármint nem Orbán személyesen, hanem az állam. Orbán ugyanis, feltételezem, még meccsjegyet sem vesz a díszpáholy első sorába.

Nem tudom, saját népszerűségének jót tesz e ezzel a bevallott Vidi szurkolói attitűddel , ami akkor válik igazán kétségessé, amikor a kedvencek olyan botrányos eredménybe szaladnak bele, mint most Podgoricában.

Foci szlenggel fogalmazva: a fiúknak nagy mellényük volt, ám most méretes zakót kaptak.

Mindezen elmerengeni most azért is aktuális, mert amikor az ATV reggeli műsorában Hoppál Pétert, Tállaí András államtitkár úr szűkebb pátriájának, a Mezőkövesd focicsapatának megítélt négyszázmillió közpénzről faggatták, a szóvivő úr csak hímezett-hámozott a Matyóföldnek juttatott jelentős mértékű – több lélegeztető gépnyi – állami segítség ürügyén, s jópofáskodni próbált.

Zavarában valami olyasmit is mondott, hogy akkor majd ő is kérni fog a PMSC focicsapata részére.

Hoppá Hoppál úr!

Ugye kellemetlen is lehet egy Fidesz-szóvivő feladata? Amikor nem egy baráti köztévében kell a maffiabaloldalról vagy a Hajdú-Bét ügyről szónokolni?

Ugye, az istennek sem akarja megérteni, hogy mi is ezzel az állam által juttatott négyszázmillióval az igazi probléma?

Ami egyébként több, mint a Hajdú-Bét károsultaknak kifizetni tervezett összeg.