Olvasom a Nol.hu „Vélemény” rovatában Megyesi Gusztáv Kényes ízlés című írását, és a stílus egyre ismerősebbnek tűnik. Hol is találkozni ehhez hasonló fölényeskedő, szellemeskedő, übermensch világlátással; ilyen lehengerlő, a valós tényeket egymásba csúsztató és összemosó, retorikai hangnemmel?

Jól gondolták, a Magyar Nemzet, Magyar Hírlap vezércikkeiből ismerős az ilyesmi!

Bizony, Megyesi a baloldali Seszták Ágnes, sőt még inkább Bayer Zsolt.

Indításkor, a cikke bevezetőjében még azokon gúnyolódik, hogy akik ellen a szobordöntés, fejrúgás szólt volna (vagyis feltételezem, a jelenlegi hatalmi elit ellen), azok „nem értik a szimbólumokat, mindent szó szerint vesznek.”

Aztán a glosszaíró máris eljut még ugyanabban a mondatában az utcai randalírozókhoz is:

„Mikor a finom tollú publicista az orgoványi erdőről ír, akkor ő azt nagyon is konkrétan érti …, miként a Gyurcsány-bábu égetése vagy a „Gyurcsányt a Dunába” rigmus szintén konkrét, csak ami a megvalósulást illeti, messze volt a Duna-part.”

A következő bekezdésben pedig a konklúziót is levonja a hatalmi elitről és a rigmusozókról: „Nem véletlen, hogy nem szeretik a verset, nem értik a filmet, a színházat, csak a szájbarágósat, farmernadrág nem lehet a szent királyon, hisz még nem találták fel akkor a farmert. Nem értik a festményt, a szobrot, csak ha oda van írva, hogy mit kell rajta érteni, gyűlölik a filozófust, a társadalomtudóst, a kutatót, mert hisz mi kutatnivaló van a csillagos égen meg a matematikában, kettő meg kettő az négy.”

Így kerülnek Megyesinél egy nagy katyvaszban egymás mellé, egy kalap alá a kormánypárti hatalomgyakorlók, valamint az utcai csőcselék. Műveletlen, tahó, bunkó mindahány.

Persze az azért igényelne némi magyarázatot a szerző részéről, hogy amíg a fejrugdosás, bazmegelés a Szolidaritás hivatalos ünnepségén, a vezetők jelenlétében és egyetértésével történt, addig a Gyurcsánnyal kapcsolatos erőszakos kijelentésekhez az akkori Fidesz-KDNP ellenzéki vezetőknek semmi közük sem volt, azokat egy viszonylag jól körülhatárolható – alappal feltehetően jobbikos érzelmű – lumpen kisebbség hajtotta végre.

(Persze a baloldal mindig is szerette a Fideszt és a szélsőjobbot összemosni. Marika Schmiedt linzi kiállítása a legújabb példa. Orbán és a Jobbik logo egymás mellett.)

Aztán máris ott vagyunk az írása lényegénél. Megyesi alaposan belecsap a lecsóba: „A lakossággal nem az a baj, hogy nem érti a szimbólumot, dehogynem érti, Sztálin csizmáját is értette, és ezt a mostanit is, csak épp a lakosság alakoskodó.”

Innen kezdve aztán már nincs megállás a baloldal egyik sztárújságírója kígyót-békát összehord válogatás nélkül mindenkire, Magyarország minden honpolgárára.

És Megyesi (ön)kényes ízlése itt már szinte prófétai magaslatokba emelkedik.

Mindenki „Mosdatlan szájjal beszél”, „naponta gyalázza istent”. „naponta szarja le a krisztusi tanítást”. „Titokban pornót néz, evés közben böfög, vak komondoron löki át a feleségét, a saját úszómedencéjébe hugyál”, és mindeközben blaszfémiát kiált és mérhetetlenül álszent.

És persze „Magyarország úgy hazudik magának, mint a vízfolyás.”

Bizonyára Megyesi Gusztáv, aki szintén Magyarország része, ismeri a minden spártai hazudik filozófiai paradoxont. El kéne gondolkodnia rajta.